Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
TESTVÉRISÉG 9 soha se angyalok, se fejedelmek, se izmusok ne tudják kitörölni, kitépni azt. Azt akarjuk, hogy mikor ezek a kis gyermekek megnőnek, úgy emlékezzenek arra a népre, amelyből származtak, úgy ragaszkodjanak ahoz, hogy kincses Kolozsvár a miénk volt, miként Dávid bujdosó népe ragaszkodott Jeruzsálemhez még akkor is, amikor más nem maradt számára belőle, mint a Siratófal. Nagy áldás volt számunkra ennek a vizsgának minden perce, mert úgy éreztük, hogy valamit megtudtunk valósítani e célból. A záró beszédet Ft. Dr. Békv Zoltán az Amerikai Magyar Független Református Egyház első püspöke, az Amerikai Magyar Református Egyesület jelenlegi elnöke, mint a Bethlen Otthon Felügyelő Bizottságának elnöke mondotta. 0 valahogy a sors által arra küldetett már külső megjelenésében is, hogy fajtánk képviselője legyen ahol megjelen. Nehéz küzdelem, kemény sors formálták azzá, amivé lett. Mégis ő is meghatódva tett bizonyságot arról hogy gyermekeink csodálatos teljesítménye uj erőt, biztatást adott neki arra, hogy azt a nagy felelősséget, amelyre Isten és sokat szenvedett, de megverettetésében is szent sorsú népe elhivta — maradék nélkül, megalkuvás nélkül töltse be. A vizsga után örvendező szülék ölelték keblükre gyermekeiket ts elindultak vissza otthonaikba, munkahelyeikre, a szélrózsa minden irányába. Cselekedj e a minden hatalmak Istene, hogy ezután a szent magyar zarándoklás után, megújult hittel próbáljanak úgy élni, hogy azok tudjanak maradni akiknek Isten szánta őket. Ma ismét csendes Ligonier. Folytatjuk az őrtállást az árvák és öregek között. Alijuk a magyar vártát a végeken. Kémleljük a messzi határokat. Nem csüggedünk a virrasztásban. Hisszük, hogy a jövő nyáron is lesz magyar iskolánk. Reméljük, hogy amiként valamikor az angyalok szárnya megérintette a Bethesda tavát, ugv buzogtatják meg a magyar szülők szivét és lelkét a hitnek és hűségnek angyalai, hogy jöjjenek ismét gyermekek Ligonierba, tisztességet, jóságot, magyar nyelvet és igaz örömet tanulni. Tanitóik, akiket nagy dicséret illet, a következők voltak: Ft. Daróczv Sándomé, Nt. Kovács Zoltán és neje, valamint leánya Anikó, Nt. Csia Kálmán, Mrs. Gvulay Jolán felügyelőnő és Szabó Sándor főiskolás diák. CSIA KÁLMÁN
