Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-06-01 / 6-7. szám
TESTVÉRISÉG 3 HAZAMEGYÜNK! Hazám! “ARANYKALÁSSZAL ÉKES RÓXASÁG!” Szeretlek s oly gyakran gondolok Tereád! Almaimban járóin síkod, hegyvidéked, Mikor felébredem, honvágyam úgy éget . . . Pipacs, búzavirág, akácfa illatja Szivemet, telkemet égetőn áthatja . . . Pacsirták és fecskék hívogatnak haza Kik mindig visszatérnek tél után tavaszra . . . Jöjj Te is, ne halj meg idegenben Testvér! “SZIVET CSERÉLJEN AZ, AKI HAZÁT CSERÉL/” Fut a homokóra, nincs visszaút nála, “HULLATJA LEVELÉT AZ IDŐK VÉN FÁJÁT Oh jöjjetek haza, szükség van tirátok, “MÉG NYÍLNAK A VÖLGYBEN A KERTI VIRÁGOK/” Tudtok még segitni jó szívvel, tanáccsal Égő honszeretet s hálatelt imával . . . Emlékid it vannak örömnek és búnak, Szerettid sírjai is itt domborulnak . . . Elhalkult zene is hív régi dalával: “TELE VAN A VÁROS AKÁCFAVIRÁGGAL!” Oh vándormadarak jólesik hívást ok, Isten bő áldása szálljon tireátok. De MÉG nem mehetünk, hull is szivünk vére, Ördögöt tettek ott az ISTEN helyére! De ha elosztanak majd a sötét felhők, A hazatérésnél mi leszünk az elsők, Harangok, ha zugnak és bug az orgona, Hogy: “A NAGY KIRÁLY JÖN HOZSÁNNA, HOZSÁNNA/” Szivem vágyát m.áris világgá kiáltom: Hiszem: “LESZ MÉG EGYSZER ÜNNEP A VILÁGON!” FELSŐŐRE BÉLA
