Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
6 TESTVÉRISÉG mint a Holttenger melletti írások; olyan szempontból, hogy sokáig lesznek elfeledve itt. Azonban amikor Csipkerózsa álmukból felébrednek, sokszínű képben hoznak vissza majd egy múlttá vált közösségi életet, amely a mi emigráns életünk volt. Valóban egyházaink leszármazottjaiként kell nézni mindig ezen két intézményünket is. Vigyázni kell rájuk nagyon, mert kibeszélhetetlen értékeket jelentenek. Addig lesz életük és jövőjük csupán, amig gyülekezeteink ütőerétől el nem szakittatnak. Diákkoromban volt egy székelyifju jóbarátom. Együtt jártunk kollégiumba ötesztendeig. A tehetséges kis székelyfiu úgy jellemben, mint tanulásban, valamint bajtársi szeretetben és tanárai megbecsülésében első volt 300 diák között. Aztán egy idegen tanár, idegen nyelvből megbuktatta. Atyja ezért kiűzte otthonából. Nem tudta a fia nehézségeit megérteni és ahol segíteni kellett volna, cudarul szigorú volt hozzá. Kitagadta. A fiú egy pár évig bujdosott és azután egy napon a szülőföldje határában öngyilkos lett. Apja csak a sírjához juthatott el. Akkor a frissen ásott sir fölött, hervadó virágok között a keményszívű apa megértette gyermekét. Megbocsátott neki és bocsánatot kért tőle. De már késő volt. (Nyirő József az “Én népemben” Írja le e tragédiát.) Ha valamikor a múltban, úgy most vigyáznunk kell nagyon arra, hogy csupán nyelvi nehézségek következtében egyházaink ezen leszármazottjai úgy ne járjanak, mint az otthonából elűzött kis diák. Mily szép s gazdag ez a mi nyelvünk Más nemzetek nyelve felett, Egy ágon ez hajt két virágot, Sziv-rózsatön különbözőt: Szerelmet és Szeretetet. CSIA KALMAN SZABÓ LÁSZLÓ
