Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A SZÉPIRODALOM

A Z ÖRÖK ADY

RÉSZLET VATAI LÁSZLÓ ADY ENDRE KÖLTÉSZETÉRŐL ÍROTT TANULMÁNYÁBÓL

Költészetét analizáltuk, s állandóan szintézisre törekedtünk. Ady maga is szintetizáló elme. A valóság minden rétegével harcban áll, legalább is mindent érint, de nem elemez, hatalmas lelke műhelyében inkább a beleömlö világot hozza egységre. Majdnem

ezer verse tulajdonképpen egy óriási költemény. Alig van ennél gigantikusabb költői alkotás. Nem az emberi érzések kis körével, vagy a világ egy darabjával, hanem a Mindenséggel foglalkozik. Nem a szóval, hanem tényleges tartalmával. S mindezt egy hatalmas költeményben mondja el.

Valójában alig lehet tagolni a költészetét. Lázadás, tragédia, feloldódás tényleg megvan benne, de mind a három egyszerre

egymásban is hat. Lázadása benne erjed a magyarságban való feloldódásában is, viszont tragédiája nemcsak egyéni alkatának

és bűneinek a következménye, hanem népi meghatározó erőké is. Nincs tehát három Ady, hanem csak egyetlen, egységes egy van. Ezért mondja ki egy hatalmas versben a világot, a lelkében

megfogant, s ujjáteremtett valóságot. Nem voltak témái, csak a lelkében megszületett valóságról beszélt és a saját leikéről. Nincs ennél egzisztenciálisabb költészete a világirodalomnak.

Viszont a lelkében megszületett valóságot fenntartás nélkül kimondta, nem volt tekintettel semmilyen meggondolásra. Igaznak a valóságot érezte, ez viszont a lelke tartalma volt. Bárminek az elhallgatása hazugságnak tűnt a szemében. Egyetlen nagy költői szenvedély fütötte: maradék nélkül feltárni a lelkét, versbe önteni önmagát s a benne megszületett világot. Kifejezési módja szimbolikus, s csodálatos módon ezzel az abszolút költői eszközzel a legfilozófikusabb tartalmat mondta el. Nemcsak önmaga és a feloldott tárgyi világ volt lelkének a tartalma, hanem a folyamatokban száguldó valóság, s minden emberi viszonyulás. Tökéletesen érezte az emberiség életében megindult erjedést, s akkor még minden különösebb tárgyi tény nélkül az ember Mindenség- hez fűződő viszonyának a változását is. A társadalmi és szociális problematika csak kis része volt ennek a meglátott hatalmas átalakulásnak. — Sokkal többet mondott róla az Életről szóló verseiben.