Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG engedelmességünkből fakadó, szent kötelességünk kell legyen ebben az esztendőben is! Nézzünk csak élettevékenységeink körébe, nem úgy van-é, hogy mi mindenütt és mindenekben az emberek, a közvélemény jóváhagyását és kegyeit keressük? Nem az-é a legfontosabb, hogy mit szólnak, hogyan beszélnek rólunk és viselt dolgainkról az emberek? Milyen szégyenpir fut végig arcunkon, ha ezekre gondolunk. Megremegünk bensőnkben, ha gánccsal illetnek, aggodalmasan lesünk az emberek ítéletére és epedve nézünk a dicséretük után. Bosszankodunk nagyon és sokáig, ha rájövünk, hogy befolyásunk itt, ott foszladozni kezd, ha azok, akiket barátainknak véltünk, de nem voltak azok, cserbenhagynak bennünket. Bánt, fáj, ha bizonyos arcok félrehuzódnak nevünk és teljesítményeink hallatára, ha egyes neveletlenek, önzők, bosszúállók rágalmakkal, gyanúsításokkal illetnek. Elszomorít bennünket, ha önzetlen munkáinkért, legöszintébb törekvéseinkért tudatlan emberek, akiknek sok világosságra, szemükből sürgős — gerenda kivételre — volna szükségük, nyelvükre vesznek, elitéinek, sértegetnek. Pedig tudhatnánk, hogy ha Isten akarata szerint áldás akartunk lenni és voltunk is sokak életében, nem számit az emberek ítélete, vagy dicsérete sem, elég nekünk az 0 kegyelme. Isteni jóváhagyásra törekvés a mi kötelességünk ebben az esztendőben is! Ezeknek .a. gondolatoknak, tükrében, meglátjuk .az. előttünk álló esztendő csodás, építést és fejlődést hozó feladatait, ebben az egyetlen nagy kötelességben, a “mi” kötelességünkben összpontosítva: légy áldás mindenkor, mindenekben! Ebbe a tükörbe nézve Református Egyesületünk minden rendű és rangú munkásának és tagjának megtelik a szive hálával Isten iránt a kegyelemért, áldásainak megszámlálhatatlan sokaságáért, amelyekkel érdemtelenségünk ellenére is megkoszorúzta a múlt évet. Ezeknek a gondolatoknak igaz követése és cselekvése pedig záloga lesz annak az Ígéretes reménységnek, hogy Istennek sokkal nagyobb, értékesebb és több fejlődést hozó ajándékai és áldásai még előttünk vannak . . . Imádkozzunk, dolgozzunk, áldozzunk ezekért együtt, egyakarattal!
