Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 7 CSIA KÁLMÁN: SZÓRVÁNY MUNKA 1940-ben Kolozsvár ismét magyar lett. A Bethlen Bástyán magyar zászló lengett. A faláról a cirilbetüs Írásokat magukkal vitték a kivonulók a Kárpátokon túlra. Máról-holnapra történt a nagy változás. A Bánffypalota öreg falai nem kaptak uj színeket. Mátyás király szobrát sem terítették le nemzeti szinü zászlóval. A házsongáti temető bejáratánál volt magyar református püspökök sírkövei állották az őrséget a halott Kolozsvár kapuiban, mint a “neo-latin” urak alatt. Csak valahol a szivekben, a levegőben az emberi érzések tündér világában történt egy csodálatos változás: “A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának völgyében fény íagvog fel föltöttök.” (És. 9:2.) Kolozsvár felett magyar kikelet volt. Az első években az évezredes város arculata nem változott semmit. Csupán a jóérzések forrásai duzzadtak meg és hajtottak öröm malmokat, békesség malmokat a szivekben és édes lett az ize a fekete kenyérnek a szánkban. A második évben vagy később, a régi patinás épületek között elkészült a Honvéd Hadtestparancsnokság. Tipikusan mag}'ar alkotás volt. Falai piros szinü téglából voltak rakva. Ablakai, vonalai, ivei, hajlásai, motívumai . . . szimetriát, jó ízlést, szépséget sugároztak. Látszott, hogy akik építették: szívvel, szeretettel, gonddal építették. Olyan volt, mint egy szép ajándék a magyar Kolozsvár számára. A parancsnokságnak az udvarán rendben tartott fügyep között virágok nyíltak. A kijáratnál kőbálványok helyett két szobor köszöntötte a látogatót. Két kővitéz állott őrséget. Az egyik magyar katonát ábrázolt, a másik székelyt. A magyar vitéz európai ember típus volt, mig a székely szikárabb alakjával, héja tekintetével, tatá- rosan huló bajuszával, emlékeztetett arra, hogy kelet gyermekei vagyunk. A szobrok vonásain keresztül csodálatosan fejezte ki a művész ezer éves történetünket és benne a sorsunk és célunk nagy változásait. Azután az újjá épülő magyar életünk központja lett ez a hely. Komoly ütemben megindult szórvány és kulturális munkánk számára a parancsnokság minden segitséget hajlandó volt megadni. A szórvány munka sokszor nehéz és kilátástalan küzdelem.
