Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

SZÉPIRODALOM

o VJ«=- •<='

RAVASZ LÁSZLÓ

Bár egyetlen verset sem írtál, Mégis szent igéd úgy pereg, Zengő eszme-gyöngyökben nálad Nagyobb költőt nem ismerek.

Jönnek majd évek s századoknak Adják szent serleged borát, Minden nyomod szentté avatják A kálvinista unokák.

Elekek, szobrok hirdetik majd Krisztus-röptü lángszellemed,

Hihetetlen legendák kétlik,

Hogy testben ily lélek lehet.

Elmerülnek szent müveidben Nagy lelki életet élők,

Kérdik, hogy egy nyomom korban Ki bírta értékelni őt?

Ekkor valami szomjas könyvmoly Kiás engem, mint hun mesét,

Etámul, hogy mily tisztán láttam Hazánk legnagyobb szellemét.

Boldognak; fog nevezni engem,

Mint téged e vándor dalok,

Mint ahogy lángol büszkeségem,

Hogy leghübb k őrt ár s ad vagyok.

SZABÓ LÁSZLÓ

★ ★ ★

A költő kortársa volt a most 81. születésnapját ért püspöknek, akinek csaknem minden könyvéről költeményt is irt annak idején.