Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 15 ségeit. A hadműveletek során azonban csaknem állandóan ennél a hadseregnél tartózkodott s igj azt általában csak Grant hadserege néven emlegették. E hadsereg mellé egyik kedvenc alparancsnokával, Sheridannel egy önálló lovashadtestet alakított és képzett ki. Volt azután még keleten két másik hadtest erejű egysége is. Az egyik a hangoskodó, de annál tehetségtelenebb “politikai tábornok”, Ben Butler vezetése alatt Fort Monroenál csoportosult, s feladata a James folyó déli partján Richmondra való előretörés lett volna. A másiknak élén a német- származású Siegellel a Shenandoah völgyéből előnyomulva kellett volna a főerők déli irányú támadásához csatlakoznia. Mindez az erő kereken 120 ezer főt számlált, nagyobbára harcedzett veteránokból állott s mind gyalogsága, mind pedig tüzérsége kifogástalanul volt felfegyverezve. A nyugati hadszíntéren, amolyan hadsereg csoport parancsnoki minőségben, Grant Sherman tábornokot hagyta. Ebbe a csoportba tartozott a Tennessee Hadsereg McPherson tábornok vezetése alatt, a verhetetlen hirü Thomas a Cumberland-i Hadsereg élén, mig a hadtestnél alig erősebb Ohio Hadsereg vezetését a tehetséges fiatal tábornokra, Schofieldra bízta. Ez az összesen 100,000 emberből álló erő harcedzettség és felszerelés tekintetében semmivel sem maradt a keleti arcvonal szövetséges csapatai mögött. Délen két létszámban megfogyatkozott, hiányos felszerelésű és ellátású, de utolsó emberéig halálraszántan harcolni kész felkelő hadsereg várta Grant összpontosított támadását. A Richmond-i fő előnvomulási irányt a Rappahannock mögötti védőállásokban a 60,000 főt kitevő Északi Virginia-i Hadsereg zárta le, melyet a később főparancsnokká is előléptetett Lee mindvégig személyesen vezetett. Az Atlanta felé irányuló támadás kivédése a déli Tennessee Hadsereg feladata lett volna,
