Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
16 TESTVÉRISÉG melynek élére hosszú vonakodás után Davis elnök az általa kevésre becsült, de katonái által bá- ványozott Joe Johnston tábornokot nevezte ki. Ez a csoport sem tett ki többet 60,000 harcosnál. A déliek fegyverzete, de különösen tüzérségi anyaga számban és minőségben egyaránt az északiaké mögött maradt. Lee az északi erők megverését komolyan meg sem kisérelte. Egyetlen katonai célja a háború minél tovább való elhúzása volt, amitől az egyre fáradtabb Észak háborús akaratának megtörését és igy közvetve Dél önállóságának kivívását remélte. Grant volt az első északi katonai vezető, aki a hadműveletek megtervezésére és lefolytatására teljesen szabad kezet kapott az elnöktől s Grant a politikai béklyóktól megszabadított hadvezért képességeit nagyszerűen kamatoztatta is az Unió javára. Egyszeriben szakított a Washingtonból sugalmazott hagymázos elképzelésekkel, melyek szerint Dél “fontos sztratégiai pontok” és területek megszállása utján is térdre kényszeríthető s a háborús cél elérésének legtermészetesebb módjául az ellenség hadseregeinek megsemmisítését választotta. Terve, mely lényegében az “Anaconda Terv” utolsó fázisával azonos, egyszerű és célratörő. A Potomac Hadsereg Butler és Siegel hadtesteivel együtt Richmondra, Sherman csoportja pedig Atlantára nyomul egyidejűleg előre, de nem az említett városok elfoglalása, hanem az azok előterében védő hadseregek megosztottan való szétverése céljából. 1864 május 4-én valamennyi északi egység előnyomulása tervszerűen megkezdődött. A figyelem előbb a virginiai eseményekre terelődött, hol az egymástól alig száz mértföldnyire fekvő két főváros közötti területen Észak újabb döntő csapásra készült. Grant a Potomac Hadsereg zömével igyekezett a Rappahannock folyótól délre elterülő szinte j árhatatlanul aljfás erdőségen, az u. n.