Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-01 / 5. szám
14 TESTVÉRISÉG A SZABADSÁGÉRT ÉS AZ UNIÓÉRT AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR SZEMMEL Irta: Eszenyi László (16. folytatás) Grant megtorpanásának másik oka Washington beavatkozása volt. Még szeptemberben a nyugati hadszintér egyik politikai generálisa, McClernand John, aki mint “háborús demokrata” különös becsben állt Lincoln előtt, figyelmeztette az elnököt, hogy gyors katonai siker hiányában Észak-Nyugaton komoly bajai lehetnek. Egy ilyen gyors siker kivivására pedig, ha nem is túlságosan megszokott, de eredménnyel kecsegtető tervet fogadtatott el Lincolnnal és Stantonnal. Eszerint anyaállamában, Illinoisban, McClernand uj hadsereget toboroz s annak felállítása után a folyami erők közreműködésével arctámadással lerohanja Vicksburgot. Kérésére az előkészületekről magát Grantet sem tudatták. A toborzást nagy energiával meg is kezdte s egyik ezredet a másik után menesztette Grant működési területére. Csaknem egyidejűleg Grant csapaterősité- sek lehozatala és a hadtápvonalak helyreállitása céljából felküldte legjobb alparancsnokát, Sherman tábornokot Memphisbe. McClernand nagy titokban megindult terve az első ezredek leérkezése után nyilvánvalóvá lett Grant előtt, aki Halleck hallgatólagos tudtával Sherman alá rendelte a “nagy lerohanás”-ra szánt csapattesteket. Eredeti elgondolása az volt, hogy az ő és Sherman csoportja külön-külön nyomul előre s igy Pemberton akármelyikük ellen nyomul, a másik cselekvési szabadsághoz jut. Az egységek ide- oda való tologatásának eredményeként azonban a hatalmas folyam Grant és Sherman csoportja közé került. Ennek első gyászos eredményeként Sherman Északról megindított támadását Pemberton fölényesen visszautasította anélkül, hogy Grant az ütközetbe bele tudott volna avatkozni. Az időközben leérkezett McClernand kénytelen
