Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 15 volt egy hadtest vezetésével beérni. A két elszigetelt rész összevonásának egyik leglogikusabb módja az lett volna, hogy Grant pár száz mértföldet Északra menetelve partot vált s egyesül Shermannal a támadás megindítására alkalmasabb keleti parton. Ez azonban a pillanatnyi sikertelenség beismerése lett volna, amit Washington semmi képen nem vállalhatott. így hát Grant — aki a Vicksburg körüli harcokban szolgált rá leginkább a “bulldog-természetű” jelzőre — bámulatra méltó szívóssággal kisérelte meg egyik fantasztikusabb megoldást a másik után, hogy a várost bevegye. Négy, hatalmas műszaki munkákkal járó elképzelése dőlt dugába, mikor végre 1863 áprilisában Grant egy rendkívül kockázatos vállalkozás során a várost megadásra kény- szeritette. A vállalkozás sikere Porter admirális vezetése alatt álló páncélozott folyami flottára volt alapítva, s Porter a belé helyezett bizalomnak minden tekintetben megfelelt. 1863 április 16-án éjjel hajóhada Vicksburg ágyúinak gyilkos tüzében lehajózott a Mississippin Hard Time Landing-ig, ott berakta s átszállította Grant hadosztályait a keleti partra. A nagy kockázat abban állót, hogy a megosztottság ideje alatt Pemberton részenként verhette volna szét az északiakat. Ehelyett minden képen Grant nem lévő utánszállitását kisérelte meg elvágni. Grant előretörését hatalmas lendülettel kezdte meg. Előbb Raymondnál verte szét a déliek egy kisebb csoportját, majd elfoglalta s feldúlta Jackson városát. Pemberton elkeseredett védőharcban kisérelte meg még egyszer fenntartani a Vicksburgra keleti irányból előnyomuló egyesült északi hadsereget Champion’s Hillnél, de rettenetes vérvesztesége ellenére ez épen úgy nem sikerült neki, mint utóvédének a Big Black Rivernél folytatott halogató védelme. A felkelők május közepén beszorultak a város falai mögé s tekintettel arra, hogy a keleti hadszíntéren ugyanekkor folyt Lee utolsó
