Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-01 / 5. szám
2 TESTVÉRISÉG AKIK MÁR JELENTKEZTEK KALÁKÁRA “És elküldé a szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hi- vatalosaknek: Jertek el, mert immár minden kész.” (Luk. 14-17.) Az Ur immár kétezer éve küldi szolgáit a nagy lakoma meghirdetésére. Minden pásztor bizonyságtételén keresztül meghivó érkezik a kiválasztottakhoz. Az az ünnepség, amelyet mint kegyelmi dekrétumot hirdetett meg a mi Mesterünk, nem hasonlít a modern ember magafelejtő áldomásaihoz, vagy dorbézolásaihoz. Az öncélú mulatságokon, az ember megfürdeti magát borban és zsirban. Vagy selyembe és bársonyba öltöztetve hizlalja gőgjét, előkelőségét, mások tekintetén, miközben a Lélek kiéhezve sir, mint a francia királyfi Simon varga fogságában, a pince falához láncolva. Az ujtestamentumi lakoma szolgálatot jelent. Olyan áldozatot jelent, ami az áldozathozót nagy örömmel és belső békességgé] tölti el. Ezt a királyi lakomát nem is lehet másképpen, mint a székely kalákához hasonlítva megérteni. A kaláka — szorgalmas munka, mulatság és másokon való segítés és ezért a nagy örömök tobzódó lakomája is. Tiszta kacagás, maradék nélküli vigasság, találkozója minden emberi jó érzésnek, szeretetnek és szánalomnak. A kalákázók felépitik a testvér leégett csűrét, vagy kicsi havasi házát. Elkészítik nem csak az alapot, hanem a tetőzetet is. Majd mikor a padlót kell ledöngölni, megjelennek csizmában a legények és leányok. A kemény csiirdöngölést táncolva végzik el. Kacag a muzsika, peng a sarkantyú. Feszül az izom és a göröngyös matéria úgy elsimul a dübörgő lábak alatt, mint gazdasszony kezében a laska. Mire befejeződik a kaláka-tánc, kész a csűr, vagy a havasi kis ház. Ilyen kalákára küldtünk ki meghívót a “Testvériség” februári számában és annak első eredményéről szeretnék beszámolni. Az Idősek Otthonának uj épületét már tető alá hoztuk. Az őszre az egyik szárnya teljesen kész is lesz. Idős testvéreink közül legalább húszán találnak uj otthont benne. Azonban az épület keleti szárnyában a szobák üresen maradnak, ha nem tudunk elegendő pénzt összehozni. Azon a szárnyon hidegek maradnak a szobák és sötétek lesznek az ablakok, mint emberi koponyának a szemüregei.
