Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
SZÉPIRODALOM É ”<=< " I IS ' S j= 's-—V J EV 1 IMÁDSÁG Istenem, ki vagy ott fenn a mennyben, Áldom neved a templomi csendben — Hozzád fordulok Újév küszöbén . . . Csak ketten vagyunk, Uram: Te, meg én! Mögöttem áll egy maroknyi csapat: Magyarnak lett — és magyarnak marad. Parány a földön, megszámolható S ha szól, mégis egy országé a szó! Hozzád fordidok Újév küszöbén; Csak ketten vagyunk, Uram: Te, meg én S lelkem előtted a porba omolva, Áldást kér e maroknyi csoportra. Áldd meg, ó, áldd meg zsenge tavaszát, Élete buvó, nyíló bimbaját. S ha burka száradtan a földre hull, Áldd meg, Uram, mikor járni tanul. S nyáron, ha keze szerszámot ragad. Istenem, benne meglátod magad. Szelleme, szive életet vető — 0 a forrongó, teremtő erő. S hogyha az ősz deret fu fejére Teríts áldást dolgos életére. Legyen asztalán, Uram — hogyha kér. Zamatos szőlő s foszlós lágy kenyér. S áldd meg, Uram, amikor hava hull, Amikor büszkén, csendben elvonul Lábadhoz, hogy ott szolgáljon tovább. Földnek áldozva enyésző porát. Hozzád fordulok Újév küszöbén; Csak ketten vagyunk, Uram: Te, meg én. Könyörgőn tárom feléd karomat: Áldd meg, áldd, Uram, a magyarokat! ( Svájc) SCH. PETHO ILONA
