Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
4 TESTVÉRISÉG tyénség és a bolsevizmus egymást teljesen kizáró ellentétek. Csak a harc lehet egyetlen érintkezési formájuk. Természtesen mindegyik saját módszerével harcol. Erről a küzdelemről számol be Gombos Gyula könyve. Az egyház nem a legjobb pozícióból kezdte meg a csatát. Évszázados függetlensége után az utolsó évtizedekben, a második világháború végéig többé-kevésbbé részese lett az állami hatalomnak. Ez önmagában még nem végzetes baj, de energiái elernyedtek, s az összeomlás pillanatában képtelen volt állami támogatás nélkül megállni. Felső vezetősége konzervatív volt, az alsó papság radikális, s ki is vette részét az 1945-ös demokratikus átalakulási kísérletből; nagy tömegei lelkében pedig ott élt a hitbeli megújulás vágya. A háború után pillanatokig úgy mutatkozott, hogy az egyház szinte teljes egészében újjászületik, és még esetleges össze- törettetése esetén is győzelmesen vivja meg harcát az istentelen kommunizmussal. Hogy ez nem igy történt, az elsősorban az egyház háború utáni uj vezetőségének a hibája, sőt bűne. Jó érzékkel állapítja meg Gombos, hogy minden emberi és politikai helyzet vonzza és felszínre dobja a neki legmegfelelőbb elemeket. A szovjet hadsereggel támogatott kommunizmus is felszínre hozta a magyar református egyházban a neki legmegfelelőbb figurákat. S mivel a hatalom a kezében volt, ezeket az embereket az egyház tiltakozása, sőt harca ellenére is vezető pozicióba helyezte. Érdekes nyomon kisérni a könyv tiszta elemzését, kik és miért kerültek felszínre. Jórészt sérült, vagy eredendően beteg lelkek sodródtak az első vonalba. A jószándéku, tiszta embereket hamar kirostálta, vagy börtönbe juttatta a mindjobban mindenhatóvá váló kommunizmus. Az első számú szereplő Bereczky Albert volt. Jórészt az ő alakja és szerepe köré épül fel az egész könyv. S ebben nincs aránytalanság, valóban Bereczky személye és szerepe körül játszódott le majd minden. Gombos nem akar ítélkezni e fölött a végzetes, és magával együtt az egyházat is mélybe rántó személy fölött. “Mert Bereczky nem annyira a szerzői, mint tünetei és képződményei közé tartozik mindannak, ami a magyar világgal, s azon belül a kálvinizmussal történt a mögöttünk levő két évtizedben.” Ez csupán motiváció kérdése; mindenesetre hagyta, hogy a kommunizmus személyén és szerepén keresztül fogja be igájába a látható és hivatalos magyar református egyházat. Cselekedeteinek a motivumait is sokkal sötétebbnek látom: a mások bűne
