Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1 TESTVÉRISÉG 5 miatt társadalmilag mélyre került embernek a sértett és bűnös visszaütése az elmúlt világra, még akkor is, ha a Krisztus egyházát a kommunizmus zsákmányául dobja. Nem ilyen tiszta a képlet, Bereczkyben kezdettől fogva két ember harcolt, sokszor győzött is a jobbik énje, de az utolsó két évtizedben döntő pillanatokban mindig lelkének a sérült fele, a régi embere került előtérbe, s ezzel szabad folyást engedett az egyház gúzsba kötésének. Az egyház tudata a theológia, igy cselekedeteinek is a legmeghatározóbb eleme. Amig — sokféle kilengés ellenére is — végső fokon a kálvini theológia határozta meg a magyar református egyház gondolkozását és reagálási módját, addig nehéz lett volna az egyházat összeházasítani a kommunizmussal. Ezért kellett sürgősen uj theológiát produkálni. Ennek is Bereczky volt az eszköze. Nem ő irta, de ő hitelesítette, s megnyilatkozásain keresztül érvényesült elsősorban. Egy cseh professzor, Hromádka a szellemi apja ennek az uj theológiának. Lényege: a mostani világhelyzetnek megfelelően meg kell teremteni a kommunizmus és keresztyénség dialektikus szintézisét. Ennél szörnyűbb gondolatot még keveset írtak le az egyház kétezer éves történetében. Senki sem próbálta még a legélesebb istenellenességet és a Krisztus egyházát szintézisre hozni. Szerinte nemcsak az uj szintézis keresztyéni, hanem a dialektikus ellentétpár abszolút ateista fele, a kommunizmus is. “Mert Hromádka is úgy véli: a Názáreti Jézus forradalma söpri el most a régi világot; a bolsevista rend bizonyos értelemben keresztyénibb, mint a kortárs keresztyén egyházak; S az uj rend győzelme a régi felett elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség.” Ezzel a theológiával igazolták Bereczkyék a kommunizmust Magyarországon, s próbálták elfogadhatóvá tenni az egész világon. így lett a hivatalos egyház legfelsőbb vezetősége a mindenkori kommunista akciók élharcosa. Amit Bereczkyék belülről próbáltak megvalósítani, azt a kommunista állam abszolút diktatórikus eszközeivel kívülről kényszeri- tette rá az egyházra, ahogy először Bereczkyéket ültette kényszer eszközökkel a nyakára. Sok ismert és ismeretlen hitvalló lelki- pásztornak és egyháztagnak a bebörtönözése, megkinzása, eltűnése jelezte ezt a terrort. De nemcsak egyes akciókkal és egyetemes megfélemlítéssel akarták az egyházat szolgálatukba kényszeríteni, azután pedig megsemmisíteni, hanem mindent átfogóan, szervezeti utón is. Felállították az Egyházügyi Hivatalt, aminek a vezetője tényleges feje lett az egyháznak. Egy Horváth János nevű meg- gvőződéses ateista kommunistának jutott először a szörnyű szerep,
