Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-12-01 / 12. szám
SZÉPIRODALOM r=L =t o •-<=- v-~ LÁNGELMÉK Ha céltalan, hosszú az élet, Értékesnek nem mondhatom, Mert az embert az teszi naggyá, Mennyi benne a tartalom. Lám, a kivételes zseniknek Milyen rövid az életük, Mégis teljesebb, szebb azoknál. Kiket a Sors későn leüt. Keats, Shelley, Byron és Petőfi, Burns kora lángolón rövid, Mint villámé, mely fényben elhat A mérhetetlen földövig. Vén korban is lobog a lángész, Bő kalásztermő magja van, Kik álló csillagként ragyognak: Dante, Shakespeare, Milton, Arany. Vergil, Ovid, Horác elméit Táplálta az öreg Horn ér, Szárnya alatt nőttek sasokká. Örök hírük már égig ér. Minden század megkoszorúzza Madáchot, Poet, Goethét, Schillert, Racint, Hugót s amerre járnak, Útjuk csillagokkal kivert. Petrarcát úgy tetőzi Heine, Hogy nyílt legyen a sziv-zsivány, Sudár fenyővel írja égre Köd nélkül, nem mint Osszián. Nem korszak méhe szülte őket. Ok teremtik a korszakot, Dús magvetésü szellemükkel Minden nemzedék jóllakott.
