Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

9

De lei fényben fölöttük szárnyal S örök idők tápanyaga,

Ifjú Király, kiben leszállóit A megváltó Isten maga.

Nagy eszmék gazdag erdejében Ki tántorog, mint elvetélt,

Világosság, igazság nélkül Száz évig is hiába élt.

SZABÓ LÁSZLÓ

A KÖLTŐ ÉLETE

IRTA: SZABÓKÉ LÉVAY MARGIT

Mikor megszületett, ökölbe szorított parányi kezeit gondosan nyitotta szét a Múzsa. Egyikben a Sorsa volt. Rajta a felirat: Harc! Másikban Talentuma aranylott. A Múzsa arca felragyogott. Küldetése diadalt jelentett — a költészet diadalát. A bölcsőtől a sirig társa lesz ennek a hol síró, hol édesen szendergő újszülöttnek. Társa, inspiráló társa lesz, vezetve az Igazság, a Szép utján, hogy megkönnyítse sorsa harcát, hogy a keserűség türetei mézédesitsék szája izét. Sorsát kis kezében hagyva, ragyogó Talentumát szivébe rejtve, a Múzsa eltávozott a bölcső mellől, hogy a kellő időben majd visszatérjen.

A Sors pörgettyűje forgott . . . Talentuma Isten szerelmének napfényében érlelődött ... A kis diákból nagy diák lett. Gyermekszív helyett ifjúi szív dobogott a 16 éves diák kebelében ... A Múzsa ekkor már egyév óta vigyázta ezt a hevesen dobogó szivet; féltőn ügyelt rá, hogy az életparazsak isteni szikrákká váljanak . . .

Megszülettek az első versek. Az ősiskola “Ifjúsági Közlöny”-e röpítette köztudatba a sárospataki főiskola legújabb, legifjabb költője: Szabó Lászlót. Az osztálytársak becézett “Legény”-ét. A Tiszáninneni Kerületben már kedvelt szavaló volt a főiskolák ünnepélyein. Több költeménye, mint előhírnöke, kézről-kézre jár a főiskolák szavalói között. Pld. 1902 szeptember 21-én a “Kossuth Ünnep” műsorán “Batta Miklós hittanhallgató szavalja: alkalmi óda, irta: Szabó László hittanhallgató”. Sikeres költeményeinek koronájaként aratja legnagyobb főiskolai sikerét 1904 őszén, a “húsz arany koronával” kitüntetett “1517 október .31.” cimü ódá-