Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 9. szám

V TESTVÉRISÉG W

iT^ih=in-iii=jr=-2rrs

AZ AMERIKAI MAGYAR Szerkesztik

REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA az Egyesület központi tisztviselői

XXXIX. Évfolyam

1961 SZEPTEMBER

9. szám

PAPKÖLTŐ RAVATALÁNÁL

DR. BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖK GYÁSZBESZÉDE A PERTH AMBOYI TEMPLOMBAN

— ] 9(51 augusztus 20-án —

‘"Nappal kiküldte kegyelmét az UrT éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.” (Zsolt. 42:9.)

Egy éjszakáról van szó a felolvasott szent Igében. Az Ige egyetlen kincse egy drága melódia, olyan drága és szent, mintha imádság volna az élet Istenéhez.

Lehet-é alkalmasabb textus egy megfáradt magyar református papköltő ravatalánál ?

Szabó László a kicsi Sajóvölgyben arra született, hogy titkos belső muzsikára hallgasson. Mint pap és költő Sárospatakról indult el, a több mint négy évszázados kollégiumból. Ott hallotta meg lelke először azt a titokzatos mennyei melódiát, amelyet csak oly kevesen hallanak meg és még kevesebben adnak vissza az ihletett lélek hárfájának csodálatos zendülésében.

Szabó László valóban éjjel hallotta meg az Urnák énekét. Nagymagyarországból csak rövid amerikai szolgálatra indult el el a század elején, hogy gondozója legyen az itten szétszórt árva magyar református lelkeknek. A rövid amerikai szolgálat számára száműzetéssé lett, félszázados kivetettséggé, mert érezheti-é valaki jobban, fájóbban a hontalanság rémitő társtalanságát, mint az idegenbe szakadt, idegen nyelvű, fajú népek között élő magyar költő?

A régi haza is elveszett, amelyet ő oly olthatatlan szeretettel valósággal imádott. “Latrok barlangjává lett”, mint mondani szokta. De soha sem szűnt meg érte imádságával, énekeivel ostromolni az eget.