Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 9. szám
2 TESTVÉRISÉG Számára egy mindig kietlen, idegen világban élt. Hozzá egy mindig mostoha világban énekeit. S itt hunyta le szemét is örök álomra. Itt csendesült el imádságos és daios lelke is örökre. Éjjel az Urnák éneke volt vele. Amerikai magyar református pap volt. A legnehezebb sors, de a leggyönyörüségesebb és legszentebb hivatás. Igehirdető volt. Az Urnák kegyelmét meghirdető, szüntelen bizonyságtevő. Utazólelkészként jött Amerikába s mint ilyen a konventi keleti egyházmegye szétszórt gyülekezeteiben szolgált. Mindig a legnehezebb helyen, mindig ott, ahová egész ember kellett, abová egész embernek kellett állni a harcot, sokszor három-négy helyen is. Megállása, pihenése soha nem volt. Mindig ment, mint örök Ahasvérus, egyik helyről a másikra, egyik gyülekezetből a másikba, egyik denominációtól a másikba. Szabó Lászlónak a nagy papköltőnek mindig a legnehezebb helv, mindig a legkeservesebb és legszegényebb kenyér jutott. De soha, sehol nem szűnt, meg szolgálni, harcolni, rázni fel a lelkeket és nirdetni az Urnák kegyelmét. Szolgálata, mint magyar református lelkipásztoré hűséges volt s ez önmagában elégséges lenne, hogy hálánk és kegyeletünk virágaival szórjuk be ravatalát, mindazokkal az ezrekkel, akiket ezeken a nehéz munkamezőkön szolgált, megáldott, felemelt, a Kcresztség és Úrvacsora szentségében részesített, konfirmált és megesketett. — De ez az ő nappali munkamezeje volt. A Zsoltáriró azt mondja, hogy nemcsak nappal küldte ki kegyelmét az Ur, hogy szolgáljon népe között, hanem “éjjel cneke volt velem”. Mennyire elmondhatjuk mi is Szabó Lászlóról, hogy nemcsak nappal hirdette az í rnak kegyelmét, hanem “éjjel az Urnák éneke volt vele”. A nagy magyar éjszakában ott zeng szüntelen Szabó Lászlónak lángoló éneke, veri, tépi nemes zengésű lantját, hogy hallja, nemcsak egy-két gyülekezet, hanem az egész árva amerikai magyar református nép a mennyei szózatot az ő ihletett lelkének csodálatos kisugárzásában. Először csak néhány diák társa hallotta Patakon szerzett ifjúkori dalait. Talán ott a Bodrog partján, vagy a Rákóczy vár tövében, ahol körüllengte a nagy ősök, a hitvallók, a gályarabok lelke, amikor feltekintett a csillagos égre, ahonnan várta “Csaba Királyfit” győzelmes hadaival, hogy megszabaditj a népét. Hiszem, hogy ott hallotta meg az égi hangot, ott hívta el és jegyezte cl az Isten, amikor első verse megszületett. Hiszem, ez az égi hansr szabta meg egész életének irányát, hogy énekese, lantosa, regőse legyen az ő árva népének.
