Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10. szám
22 TESTVÉRISÉG II. — IRODALOMTÖRTÉNÉSZEK SZABÓ DEZSŐRŐL Szerb Antal Szabó Dezső érdemeiről Szerb: Magyar irodalomtörténet; Budapest, Révai, 1943., 508 oldal. Szerb Antal a kerepesi temetőben Szabó Dezső szomszédságában van eltemetve. “Történelmi tény, hogy a huszas évek kezdetén Szabó Dezső volt a szellemi Magyarország legfontosabb embere. Egy egész nemzedék az ő könyvein keresztül alakította ki életformáját, az ő szemével nézte a szellem jelenségeit előző korok vívmányaiból; a Nyugat mozgalom, ami maradandó, még Ady Endre is, csak rajta keresztül jutott el a magyar ifjúság nagy részéhez. Ez az átközvetités a legnagyobb érdeme. Szabó Dezső tette abból állt, hogy összhangba hozta az aktuális magyar érzésvilágot az akkor Európaszerte korszerű művészi formákkal." Várkonyi Nándor (“A modern magyar irodalom”; Bp. Danubia; é. n., p 330-335) szerint “Szabó Dezső minden bizonnyal egyike a legnagyobb tehetségeknek, akiket a magyar föld megtermett. Egy írónk sincs, akinek koncepciója elérné az övét, aki legalább érzéseivel, oly nagy tömegeket és időket fogna át.” Komlós Aladár iró és kritikus “Feltámadás Makucskán” cim alatt a budapesti Magvető Könyvkiadónál 1957-ben megjelent Szabó Dezső-kötetecske életrajzi részében ezt irta: “Szabó Dezső sokkal jelentékenyebb tehetség annál, semhogy belenyugodhatnánk örök szilenciumra ítélésébe . . . Irodalmi és politikai esszéiben annyi értékes felismerés, novelláiban és regényeiben annyi szépség, szin és lira van, hogy bűn volna továbbra is elzárni a magyar olvasó elől . . . Bármennyire is vágyott pénzre, tapsra, szeretetre, azonnal leleplezte a kurzust, mihelyt észrevette reakciós voltát. Mert alapjában plebejus és forradalmár természet volt . . . s “a magyar dolgozók nagy szolidaritását” akarta . . . Senki hasonló erővel és bátorsággal nem támadta a fasizmust és a német imperializmus veszélyét . . . Regényei az eposz és a pamflet barokk méretű keverékei, s gondolkodását is harag és lelkesedés vezeti . . . Ellenmondásokkal, nagy igazságokkal és nagy tévedésekkel teli zseniális müvét sem elvetni, sem elfogadni nem lehet egészen . . Közvéleményünk ismét fogékonnyá válhat eszméi iránt. Persze tévedései ellen kritikával kell védekezni, nem zúzdával.” Révai Nagy Lexikona (XVII. kötet, p. 285): “Az Elsodort Falu” egy- csapásra a legjelentékenyebb regényíróink közé emelte. A regény nem egységes hatású, de laza kompozíciója, szertelenségei, rikító túlzásai és hihetetlenül merész stílusa és képei ellenére is nagyszabású alkotás, nagy jellemző és megjelenítő erővel, kitünően éreztetve a világháború hangulatát falun. A korviszonyok és szenvedélyes érzései Szabót az irodalom teréről a politikába is belesodorták; lobogó temperamentumával sem itt, sem ott nem tudott beleilleszkedni a megadott keretekbe, összeütközésbe került az emberekkel és irányokkal s a szélsőségek között hánykolódva tollal és szóval kíméletlenül csatározott majd jobb, majd balra kilengve. Ez az erős szubjektivizmus járja át irodalmi, társadalmi és politikai tanulmányait is.”
