Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10. szám
20 TESTVÉRISÉG szos özvegy a fátyolét és mint a frissen felszentelt kálvinista pap a palástját . . . Hihetetlen szenvedéssel adott kezet, hangja eltikkadt, mikor nevét mondta.” Azután Szabó Dezső elmondja, milyen különleges pózzal keverte össze a rendelt lágytojást egy föttalmával “Közben nagy szemhéjai alól felém lesett, hogy ez a különös vacsora nem bámit négykéz- lábra. És mert én kedélyesen tovább beszélgettem ismerőseimmel, egyszerre ingerült lett s ez a hangulata megmaradt egész este. Velem szemben pedig örökre.” Viszont Ady Lajos a bátyjáról irt életrajzban kettejük viszonyáról ezt irta: “Szabó Dezsőt évekkel előbb ismerte már, de egymáshoz való közelebb kerülésük szintén csak ekkoriban (1910 körül) történt. Szabó Dezső ismételten megírta, hogy Bandi nem szerette őt. Hát ez igaz is, meg nem is. Ha ugyanis a szeretet nyájas, mosolygós arcban nyilvánul meg', akkor egész bizonyosan nem szerette Szabó Dezsőt; mert udvarias és nyájas ő csak azokkal szemben volt, akiket abszolúte nem értékelt. Szabó Dezsőhöz pedig — ez kétségtelenül igaz — a szokottnál is tüskésebb volt; igy pl. soha el nem mulasztotta volna maliciózus megjegyzéseket tenni a “Dezső sörényére”, arra az övéhez hasonlóan dús, hullámos és szabályozó fésűt nem tűrő üstökre.” Két tipikus találkozás “Egy éjjel elejétől végig Ady eljátszotta előttünk az ős Kajánt — irta Szabó Dezső. A társaság a kedvemért eljött az Albecker korcsmába a Kereszt-térre, onnan pedig a Filadelfia kávéházba mentünk, ahol nagy murivá fajult a dolog. Máskor is láttam, vagy kétszer-háromszor, mulatni Adyt. Ezekben az esetekben ivott, beszélt, ami szájára jött, mámoros lett, elaludt vagy hazavitték. Ezen az este gesztusaiban, szavaiban, minden mozdulatában az ős Kajánt játszotta, egészen addig, amig dermedt- vidoran elnyúlt telt pohárral az asztal alatt. Egész élesen láttam, hogy elnyulása előtt egy pillanattal teljes tudatosan játszotta szerepét.” Ady Endre, Áchim András és Szabó Dezső A Kaffka Margit társaságában hármasban eltöltött találkozásról ennyit tudunk tőle: “Ady Endre egyszer egy márványuccai kis korcsmában Kaffka Margitnak és nekem háromnegyedórás előadást tartott a paraszti ügy akkor még élő úttörőjéről, a végtelenül gazdag életű, harcos egyéniségű Áchim Andrásról. Soha sem hallottam Adyt valakiről ily hosszasan, ilyen mélyről jött melegséggel beszélni. Ettől kezdve figyeltem Áchim pályáját. Mikor aztán szörnyű halála hírét vettem, megfogadtam, hogy bele fogom rajzolni a parasztságnak ezt a hatalmas emberi megnyilatkozását a jövő nemzedékek leikébe.” (SZD Füzetek, 1935., 4. sz., boritéklap.) így hatnak egymásra élők és eltávozottak s adják át a tüzet, amelynek nem szabad kialudni.
