Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

3

MAGYAR CSERKÉSZEK AFRIKÁBAN

Az 1959 Manila-i Jamboreet megelőző, illetve az azt követő világköruton a Magyar Cserkészszövetség küldöttsége — Körösi Csorna Sándor sirjának meglátogatása mellett — n}'olc fontosabb távolkeleti országot keresett fel, hogy ott előadásokkal és kiállítással propagálja a magyar ügyet.

A tavalyi nagysikerű ut eredményein felbuzdulva, az idén a Pan-Arab jamboreet követően afrikai országokban igyekeznek a magyarságnak barátokat szerezni cserkészeink. E túra első állomásáról, Tuniszról számol be a riportunk.

“Lát valakit?” — kérdezte a mellettem ülő magasrangu iraki cserkészvezető, amint gépünk begurult a tuniszi repülőtér csarnoka elé. “Igen” — mondtam újdonsült barátomnak, akivel a sors hozott össze Rómában — “egy magyar cserkészt látok a gép felé közeledni.” Iraki barátom clnevette magát. A háromórás repülő- utón már megtudta tőlem, hogy mi négyen, magyar cserkész- vezetők, a Tuniszban tartandó Pan-Arab cserkészjamboreera tartunk és cseppet sem csodálkozott, amikor tuniszi cserkészek helyett magyar cserkészt látott megérkezésünkkor fogadásunkra elénk- jönni. Kormos Pista franciaországi őrsvezető volt a reánk váró cserkész, kinek gépe pár perccel a miénk előtt szállt le.

Természetesen a tuniszi cserkészek is ott voltak, élükön külügyi vezetőjükkel. Az útlevél és vámvizsgálat után autón vittek be bennünket az egyik tuniszi csapat otthonába, még pedig ;> hires régi városnegyedbe, melyet Medinának hívnak. S mi, akik pár órával azelőtt még Európa egyik legszebb városának, Rómának falait láttuk, hirtelen benne voltunk egy előttünk teljesen ismeretlen világ, az arab világ kellős közepében.

Tunisz városa a régi arab és a modern nyugati világ furcsa végvidéke, mint azt később felfedeztük. A medinai cserkészotthon környéke azonban hamisitatlanul arab volt, szorosan egymáshoz épített, lapostetejü fehér házaival és a szűk sikátorokban nyüzsgő, humuszos, fezcs és fátyolos embersereggel. A legérdekesebb az, hogy ebben a városrészben, ahol európai csak nagyritkán fordul meg és gondolni sem mer rá, hogy ott töltsön egv éjszakát — mi teljes biztonságban voltunk. Mindezt cserkészegyenruhánknak köszönhettük. A cserkészet ugyanis Tuniszban rendkívül népszerű, s mind a kormány, mind a társadalom részéről komoly támogatásban részesül.