Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-09-01 / 9. szám

4

TESTVÉRISÉG

A cserkészotthont éjszakára svájci és német cserkészekkel osztottuk meg. Másnap pedig kimentünk a Tunisz városától 20 km.-re levő táborba, ahol akkor már 12 arab állam 3,000 cserkésze táborozott együtt a “Bir El-Bey” cserkészparkban.

Egy olajfa és fenyőligetben, a tengertől kb. 150 méterre vertük fel sátorunkat. Szomszédunkban tuniszi, marokkói, kuwaiti és algíri cserkészek tanyáztak. Ez utóbbiak, mint Tuniszban élő menekültek kerültek közénk. Ugyancsak közelünkben volt az iraki és libyai tábor is, valamint a Palesztinából menekült arab cserkészek kis csapata. Rajtuk kivül ott sátoroztak még az Eg3'esült Arab Köztársaság (Egyiptom és Szíria) cserkészei, Lebanon, Jordánia és Szaudi Arábia kiküldöttei és a szudániak.

Legelső utunk Kuwait és Libya táboraiba vezett, hozzájuk ugyanis kitűnő ajánlásaink voltak a Hollandiában előzőleg megtartott cserkésztiszti világtáborról. Az ajánlások meg is tették hatásukat és a kuwaiti cserkészek testvéreiknek fogadtak bennünket. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a táborban töltött hat napon át minden étkezésre vendégül láttak. Mondtuk is nekik váltig, hogy ilyen vendégszeretet csak Magyarországon volt a békebeli jó időkben. Barátságunk jeléül nyakkendőinket, jelvényeinket és árvalányhaj unkát is nekik ajándékoztuk, ők pedig viszonzáskép búcsúzóul, fejünkre rakták selyemkendőiket, vastag fekete selyemzsinórral, turbánként összefogva.

Hasonló jóbarátaink lettek a libyaiak, akiknél egy pompás tábortüzön vettünk részt. Csupán azt sajnálták, hogy hosszú további utunkra való tekintettel mindössze egy estére állunk meg Tripoliban. Pedig cserkészeik erősen készültek fogadásunkra. Még egy társaság volt az arab-j amboreen — és pedig az öregcserkész altáborban — akik rendkívül szívélyesen fogadtak: a szudániak. Bár fajilag nem arabok, hanem feketék, mohamedán vallásunk lévén ők is eljöttek Tuniszba. Kitűnő teát szolgáltak fel, valahányszor betoppantunk hozzájuk és szinte elolvadtak a kedvességtől.

Érdekes volt azonban számunkra, hogy az említett nemzetek fiain kivül a többiek meglehetősen tartózkodóak voltak. Nemcsak velünk, de egymással szemben is. Ilyen a természetük. Legvissza- vonultabbaknak az egyiptomiak bizonyultak. Akadtak közöttük, akik 1957-ben Magyarországon jártak az úttörő mozgalom meghívására. Sajnos néhányuknál az ottani propaganda nem maradt teljesen hatástalan.

Az első napokban kissé furcsa volt számunkra az arabok