Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 3 kor emberekben lehetetlen a mi reménységünk. És amikor éhezünk és szomjuhozunk másnál mint Nálad, Atyánk, megelégitést nem találhatunk. Amit kérünk, 0 érette kérjük. A mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen. X ★ ★ “HA AZ ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK?!“ MEGNYITÓ ELMÉLKEDÉS Olvastatott: Pál leveléből a Rómabeliekhez: 8:1-31 Kedves Testvéreink! Egészen magátél értetődő az, hogy Amerikai Magyar Refor- mátus Egyesületünk XXVI. közgyűlésének megnyitásakor a nagy szabadsághős fejedelem, Bethlen Gábor nevét viselő Otthonunk egyszerű kis templomában az ő kedvelt bibliai jelmondatát is tartalmazó evangéliumi részt olvastuk fel s hallgattuk meg áhita- tosan. Megújult erőnek deleje remegtet meg valahányszor arra a hatalmas energia forrásra gondolunk, amit Isten velünk létének tudata ad a mindennapi élet harcaiban is. Ezért választottuk ezt a jelmondatot Egyesületünkéül is annak idején, amikor igen, de igen nagy szükségünk volt a mi véges erőinknek fokozására ahoz, hogy negyven éves múlt után, kicsinyhitüségünk miatt meg ne szégyenüljünk. Még pedig abban a munkában, amit Isten ezen a szabad földön a mi vállainkra, magyarokéra és reformátusokéra terhelt. Éreztük ennek azonban nem csak súlyát, de kitüntető jelentőségét is. Mert a mi szüntelenül munkálkodó Atyánk akarata szerint ez tehet bennünket az 0 munkatársaivá. Es lehet-é teremtett ember számára nagyobb megbecsülés annál, ha az igaz testvériség egyik várának épitgetésében részes lehet?! És mégis! . . . Amikor a megújító áhitat rám háramló kötelezettségére gondolva olvasgattam a szent evangéliumnak csodálatosan gazdag tanulságokkal teli történeteit: nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy vezető igémet még sem az említett jelmondatban, hanem a kórságos beteg meggyógyitásáról szóló részben kell megtalálnom. Mert hogyan is szól ez a történet?:
