Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-06-01 / 6. szám

12

TESTVÉRISÉG

VALAMIT AZ ÉHSÉGRŐL ÉS A NARANCSOKRÓL

Az országúton poroszkált, talán Becs felé. Megszökött abból a táborból ahol a magyarok várták, hogy történjen velük valami. G3mlölte a drótkerítést és azt az érzést, hogy azon akármit is csinál, nem jut túl. így szabad földre kerülve nem gondolta, hogy majdnem ugyanabba a helyzetbe jut — fegyveres őr áll a kapuba és iratok nélkül senkisem hagyhatja el a tábort. Túl sok magyar van Bécsben, nem szabad megengedni, hogy még több menekült felszivárogjon a vidéki táborokból.

Ő pedig minél hamarabb el akarta hagyni Európát, ahol mindig valami pusztító eszme mozgatta a népeket, vagy egy-egy állam világhatalmi törekvése rántotta a kisebb nemzeteket is pusztitó háborúba. Nem — ebből elég volt, egy világháború, kommunizmus és egy forradalom.

Szóval, mondom, ment egy utón kis táskájával a kezében, amiben egy-két fehérneműn, fényképeken és kisebb emléktárgyakon kívül nem volt más. El akart jutni Becsbe, hogy az amerikai követségen keresztül személyesen intézze kijutását.

Lassan alkonyodni kezd, s az esti lámpafény hivogatóan gyullad fel az utszéli tanyákban. A szellő pedig vacsora finom illatát hozza magával. Nagyot szippant a friss levegőből, hogy erőt gyűjtsön magának és arra gondol, hogy talán mégis érdemes lesz élni. Vájjon mit kell azért azonban adnia, mi vár még reá?

Ábrándozásából dübörgő zaj ébreszti fel, egy autó közeleg. Milyen jó lenne, ha felvennék és egy pár kilométert előre vinnék?

A teherkocsi meg is áll anélkül, hogy integetne és barátságos osztrák bácsi kérdi, hog}^ hová megy kisasszony . . . (nagyot dobban a szive vájjon lehet még megértés az emberi szivekben?)

Hosszas magyarázkodás után, ami a német nyelv hiányos tudása következtében fejlődik ki, értik meg egymást, hogy Becsbe szeretne eljutni. Felveszik és egy jó órás ut után megérkezik Bécs egyik külvárosába, pénz és nyelvtudás nélkül.

Senkit sem ismer, de magát a várost sem, nem maradhat egyedül a sarkon, a reggelt várva, igy felszáll az első villamosra, ami Bécs közepébe valahová a Mariahilferstrasséra viszi.

A villamos csilingelése, a barátságos kalauz egy kicsit elfeledteti egyedüllétét. Lassan finoman a hó is elkezd hulldogálni, mintha őt jönne köszönteni, egy árva kis nemzet hontalan gyermekét, ezen