Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
I TESTVÉRISÉG 13 a decemberi estén. A fényt, a drága kirakatokat meg-megujuló kíváncsisággal kezdi nézni a száguldó villamosról. Ezen a sarkon karácsonyfát vehetsz, akár ezüst fenyőt is — ott egy óriási üzlet tele játékokkal, ott egy eszpressó tömve emberekkel — amott egy egész utca félkörben kivilágítva, ott egy színház, itt egy muzeum, csak úgy kapkodja a fejét, mindent akar látni és élvezni és nem hiszi el, hogy mindez igaz. Egy házaspár utat tör magának csomagjaikkal a zsúfolt villamoson, a nagy tolakodásban egy narancs kigurul. O nem látott már 10 éve narancsot, más déligyümölcsöt sem, de jó lenne lehajolni érte és aztán megenni. Most veszi észre, hogy kinzóan éhes. Csak ne lennének olyan sokan, szégyelli is magát. A kalauz a viteldiját már úgy is elengedte. Mit akar még? Szabad földön van, a táborból is kikerült . . . most még a narancsot is akarja? Az egyik kanyar a megoldást meghozza, a peronról a narancs legurul. Utána kapna már, de késő. A hó erősebben kezd esni, az óra pedig már vagy 10 órát mutat. Élvezi a hó esést, ezt mindig szerette — eszébe jut, ami- kor gyermekkorában édesapja uj szánkójukon, ami forró kavicsokkal és takaróval volt bélelve, hogy meg ne fázzanak, húzta őket és testvéreit a téli vásárba marónit enni . . . akkor is esett a hó. Igen a maróni, de hol van az a darab kenyér, amit most meg tudna enni és hol lesz a szállása? Egyre kinzóbban kezdi gyötörni az éhség. Már a magatartása is megváltozik, lassan könny gyűlik a szemébe és érzi, hogy menynyire egyedül van. A villamos megáll, talán jobb lesz kiszállnia, hiszen a világ végére nem mehet vele. Meg azután úgyis mindegy, hogy mit csinál, az éjszakát sétálva kell kibírnia. Meglát az egyik kirakatban egy szép télikabátot, kíváncsian nézi, igen ez jó meleg, ez tetszik neki, de vájjon mikor lesz neki ilyen meleg kabátja, olyan amin sohasem jár át a szél. Most egy fiatal páron akad meg a tekintete — látja amint egy ékszeres bolt előtt megállanak beszélgetve — később bemennek az üzletbe és gyűrűt próbálnak fel. Milyen jó is lehet nekik, ők boldogok, biztonságban élnek, gondtalanok, csak ő áll itt minden támasz nélkül, de erős hittel, hogy még az uj világban boldogulni fog. Az útjában mindgyakrabban megáll az élelmiszeres boltok előtt. Egy előtt már többször is elmegy, már nem is tudja, hogy hogyan, de bent van az üzletben. Mit akar tulajdonképpen, t
