Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
8 TESTVÉRISÉG DARÓCZY SÁNDOR: LIGONIERI MOZAIK TÉL. — Egy lepedőnyi nagy újság időjárást jelző térképét nézegetem. Mutatja egész Amerikát. Van ezen a megadott világon minden. Kiskör, nagykör, esőt jelentő macskakörmök, zimankót mutató csillagok, nyilak, pontok j obbra-balra. Ember legyen, aki ebben a sok kriksz-krakszban kiismeri magát. De egy dolog túlontúl világos: az az irgalmatlanul kemény vonal, ami észak-déli irányban vág keresztül a mappán. Az országnak legalább egyharmadát szeli le, a keleti harmadát s az van rá Írva jó öreg betűkkel, hogy az ember valahogy el ne tévessze: “a tél itt a rendesnél jóval hidegebb!” Hát ezt alaposan eltrafálta a százesztendős angol jövendőmondó, pedig nem hiszem, hogy ösmerné a lőcsei kalendáriumot, amit ugyan úgy sem tudna olvasni. Kutya kemény tél — annak, akinek kint kell lennie. Belülről, tiszta, meleg, barátságos szobából nézve olyan, mint egy tündérbirodalom. A fákon zúzmara csillog, a szelíd hajlású hegyeken hermelinpalást a hótakaró s a mi külön Móriah hegyünkön úgy állanak őrt a komoly fenyők, mint egykor a pásztorok azon a bethlehemi éjszakán. Vigyáznak a mi tisztes öreg lakóinkra. Mert ők a telet belülről nézik. Jó meleg tiszta szobából, vagy naponta négyszer megtérített asztal mellől, tisztességes meleg testi öltözetben. S a gyerekek? Hát termett-e már olyan emberpalánta a földön, amelyiknek ne csillanna fel a szeme, amikor kiszakad az angyalok párnája, tükörré fagy a tócsa és sikánkózni lehet? Makkegészségesen, jóllakottan száraz, meleg ruhában, lábbeliben melyik gyerek tiltakozik a tél ellen? A mieink nem. Áldottak legyenek a mi kegyes jóltevőink, akik még a telet is tavasszá tudják tenni. ★ ★ ★ KARÁCSONY. — Nagy fa, majdnem a mennyezetig ér, pedig a mi ebédlő termünket jó magasra szabták. Az elébb lettünk készen a diszitéssel. Felvillan a fény: száz szines körte csillog rajta. Alatta: ajándékok halmaza. Itt állunk előtte. Felzendül az ének: “Az Istennek szent angyala . , meg: “Krisztus Urunknak áldott születésén . . .” s azután: “Csendes éj, szentséges éj . . .” Szépen betanította a gyerekeket Kovács Zoltán, a mi fiatal tanitónk. Mindenki énekel. Még Sonny is tátogatja a száját, meg Sandra,
