Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 9 pedig ők még csak pedzik itt-ott a magyar szót. Christine, meg Elaine néha már egy-egy egész sort elfognak, ők már professzorok, hiszen ide s tova egy éve itt vannak. Azután imádkozunk. Azután szól a karácsonyi történet a pásztorokról, meg az angyalokról, meg a bölcsekről, meg arról a tündöklő csillagról, ami lám, alighanem beleakadt az istálló tetejének a kontyába s most úgy szikrázik ott, mint egy nagy karbunkulus; azután Józsefről és Máriáról s mindenekfelett ama Gyermekről, akinek azért nem volt helye emberkéz csinálta házban, mert Isten-alkotta emberi szivekben kell megszületnie. Lám, a mi házunk is azért van itt, meg ez a gyönyörű szép nagy karácsonyfa, meg alatta a halom ajándék, mert az a Gyermek annyiszor született, születik meg Öt szerető szivekben . . . Azután sorra szedjük az ajándékokat. ■— Itt egy gyönyörű “sweater”. Ez a Pinkyé, ez az Anikóé, ez a Frankié, ez a kicsi Péteré ... és igy tovább. Itt egy baba, egy labda, egy vonat, egy autó, egy “világürhajó”. De minek soroljam? Némelyiknek a nevét sem tudom. Mikor én gyerek voltam, az én falumban karácsonyfa sem volt, nemhogy játék lett volna. A mi gyermekeinknek van, mert New Yorkban, Trentonban, Pittsburghban, McKeesporton, Duquesneben, Clevelandban East Side-on, West Side-on, Toledoban, Lorainban, Elyriaban, Chicagóban vannak női körök, ifjúsági körök, férfi csoportok, vasárnapi iskolák, gyülekezetek, magánosok, amik és akik szeretik ama bethlehemi Gyermeket és rajta keresztül a gyermekeket. Szép karácsony, áldott karácsony . . . A hegyen, ahol azok laknak, akik már átléptek a hajlott kor küszöbén, talán kevesebb az öröm hangja (amikor az ember alkonyat táján már hazafele tart, halkul a szava), de annál inkább árad a szeretet és a béke melege. Szent este. Most jöttünk vissza templomból, itt ülünk a jó meleg ebédlőben. Énekből sohasem elég. Száll hát a kőtára szedett imádság s utána simogatják a lelkeket a karácsonyi versek. Gyermekeink mondják. Majd a csillogó-villogó fa alól előkerülnek az ajándékok: gyümölcs, cukorka, emléktárgyak, zsebkendők, még vadonatúj ropogós bankók is ... S azután újra száll az ének, az imádság. A mosolykoszoruzta arcokról eltűnnek a red ők, az aggkor barázdái. Karácsony, Ligonier, 1958 . . . ★ ★ ★ A MI JÓLTEVŐINK. — Miből tartjuk fenn az Otthont? Nekünk alapítványaink nincsenek. Tőkénk sincs, ami kamatoznék, vagy értékpapírjaink, részvényeink, amiknek csak a szelvényét kellene lenyirogatnunk ahoz, hogy ne legyen üres az asztalunk, lyukas
