Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
4 TESTVÉRISÉG sebész-tanfolyam szervezőjét tanszékétől megfosztották és Batthyány mellé került az Újépület börtönébe; Korányi Frigyest, a Dembinszky hadtest főorvosát internálták, Markusovszky Lajost, Görgey törzsorvosát állásvesztésre ítélték. Az Orvosegyesület működése megszűnt, a Bach-rendőri rendszer gondoskodott minden szellemi tevékenység megbénitásáról. A csataterekről hazakerült medikusok kezdetben bujdosnak, majd lassan vissza szállingóznak az egyetemre, ahol azonban régi tanáraik helyett nyugdíjból előhúzott németek fogadták őket. Valóban olyan volt a magyar élet, ahogyan azt Tompa Mihály “A gólyához” cimü költeményében megrajzolja: . . nincs itt kikelet, az élet fagyva van, megdermedett.” Ez a temetői csend azonban nem jelentette a magyar hazafiságnak, virtusnak megszűnését vagy halálát, mert a magyar lélek élt és a cselekvési erő rövid ájulás után feléledt, amelyről az egyetemi ifjúság, a medikusok és a vezető orvostársadalom tesz tanúbizonyságot. Ebben az időben a magyar orvostársadalom vezető egyénisége az európai hirü sebész, Balassa János, kinek tudása és tekintélye előtt Bécs, a császári hatalom is meghajolt. O is börtönbe került és bizony nem kis bátorság kellett ahoz, hogy a rendőri terror közepette, a szabadságharcból visszatért medikusok visszaköveteljék magyar tanárukat a katedrára. Pest rettegett rendőrfőnökéhez, a kegyetlenségéről hires Protmann-hoz az egyetemi ifjak küldöttséget szerveztek tanáruk kiszabadítása érdekében, mely küldöttségnek a szószólója, a későbbi nagy belgyógyászunk Korányi Frigyes volt. Balassa kiszabadításának ügye fel került a bécsi udvarhoz és királyi kegyelem folytán szabadságát és tanszékét újból visszanyerte. Ez főként az egyetemi ifjúság bátor kiállásának tudható be. A bátorság azonban nemcsak a fiataloké volt. Amikor Balassa kiszabadult, összegyűjtötte régi barátait, híveit és vasárnaponként lakásán fogadta őket. így alakult ki az u. n. “Balassa-kör”, amelyhez : Markusovszky, Korányi, Lumniczer, Kovács Sebestyén, Hirsch- ler, majd a Bécsből visszatért Semmelweiss tartoztak. Ennek a kis társaságnak tagjait állandóan a tudományos és közviszonyok elmaradottságának kérdése foglalkoztatta és keresték a kibontakozás útjait. Tudományos irodalom nem volt, a tudomány fejlődéséről a nyugati folyóiratokból értesültek és ebben a temetői csendben ezek a bátor férfiak, a Bach-kor börtöneinek árnyékában kiálltak, hogy magyar betű kerüljön nyomdafesték alá és magyar szó honoljon Magyarországon a felsőbb oktatásban. Tudnunk kell ugyanis, hogy az orvosfakultás tanítási nyelve 1860-ig latin és német volt.
