Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
10 TESTVÉRISÉG fejünk felett a tető s télviz idején farkasorditó hideg a szobánk. Nincsenek nagypénzü támogatóink sem. Egy-egy alkalommal mi nem kapunk ezreket. Mióta itt vagyok, a legnagyobb összeg, amit magán személy küldött, kétszázötven dollár volt. Persze ottan- ottan egy-egy végrendeletben vannak, akik megemlékeznek rólunk. Istenfelé fordított orcáju emberek, akik jól tudják, hogy mert semmit sem hoztunk e világra, világos hogy el sem vihetünk semmit. Emberekért felelősséget érző emberek, különösen olyan emberekért, akik már csak voltak és akik még csak lesznek — ottan- ottan beleveszik Otthonunkat utolsó intézkedésükbe s kezük munkája gyümölcséből nekünk is juttatnak részt. Ezek az összegek nem nagyok: száz dollártól felfelé ezer-kétezer dollárig, de áldottak, mert igen Sokat segítenek. Miből élünk tehát? Kis emberek kicsi adományaiból. A Református Egyesület felnőtt tagjai havi tiz centes hozzájárulásából, a gyülekezetek népe önkéntes áldozathozatalából. Azt ne gondoljuk, hogy sok. Átlagban véve egy gyülekezetre évi százötven dollár jut. Van, amelyik ezer dolláron felül áldoz s van amelyik husz-huszonöt dollárt ad. (Olyan is akad, amelyik semmit.) Jól- tevők pedig egész évben gondolnak ránk, de legtöbben természetesen karácsony táján. Az ország minden részén. A nyugtát a köszönettel mindenkinek elküldtük, de jó esik leírni a hála szavát itt is. A szomjuhozónak nyújtott pohár hideg vizet is számon tartó Isten áldja meg gazdagon, minden áldásával a mi jól- tevőinket! KÖSZÖNET Főtiszteletü Elnök Ur! Hálásan köszönöm a hozzám intézett vigasztaló sorait, melyet kedves feleségem elhunyta alkalmából intézett hozzám, jól esett olvasni sorait a nagy szomorúságomban és fájdalmamban. Úgyszintén köszönöm a kedves feleségem után járó biztosítási összegnek gyors és pontos kiutalását. Philadelphia, Pa. Őszinte szeretettel: Szegő János
