Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-02-01 / 2. szám
18 TESTVÉRISÉG vagyonnyát, elvitte Újvárosba, megmutatta a más fődjeit, meg a házat, améknek felerisziben hatan vótak örökösök, minden bútort megmutatott és osztán a bentvalósi házukat a Nyomtató utcába, aszongya, ne menyjünk be, mer az ángyom nyelves. — Nagy dolog a házasilet, ides barátom, én már olyan vagyok, hogy inkább megmondom az igazat, mint hogy hazudjak. Ha én valaha megházasodok, nem mondom én soha, hogy hé, én ilyen gazdag vagyok, igy tudok keresni, úgy tudok keresni, ha száz koronám van, megmondom: látodi, száz koronám van, ez a vagyonom. —- Nem is jó a máskipp. — Csak az a baj, ides barátom, hogy nehezen lel az ember olyan lányt, aki igy szeresse. — Mer az csak a szépet akarja hallani, meg a jót és az olyanok tetszenek neki, aki a más födj ét mutogatja.-— Úgy igaz a, hallod. — Pedig látod miféle az ilyen ember, aki egybe hazug is, másba is. Aki a más fődjire vette el a jányt, a szeretetit meg a más asszonyára hordja. De sokat civakodnak, veszekszenek az ilyenek. Én ha megházasodok, tudod-e, megmondom az asszonynak: hallod, mig én szeretlek, addig szeressük egymást, ha nem szeretlek, akkor kergessük el egymást. A másik nevetett. —- No, ezt mán nem fogja az asszony elfogadni. Emez hallgatott. —— Igaz, mert azért nagy dolog a házasság, mer a nő az úgy akarja, hogyha keveset ad is az ember, csak sokat Ígérjen, mingyár jobbnak látja. Ezir nem is tudok én megházasodni, mer én evvel a bolond mérmondással mingyárt elrontom a dogomat a nőkkel. Elcsüggedtek, elhallgattak és keményen, csizmadobogással haladtak el a Vásártér felé. Teljes embert formál az olvasás, Pontos embert szinre Írása ás, Kész embert csak beszéde mutogat, Valódi embert mér a gondolat. (Szabó László: “Omár korsója mellett” cimü kötetéből)
