Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-02-01 / 2. szám
ŐRSÉGEN <r\J — BORSHY KEREKES GYÖRGY ROVATA — MÉG 19,000 VAN AUSZTRIÁBAN Azzal, hogy az utolsó kivándorlásra jelentkező magyar menekültek is elhagyták Jugszláviát, lezáródott a magyar felkelés következményeinek egyik szomorú fejezete, összesen 16,374 magyar menekült át Jugoszláviába a felkelés után. Ezekből 634 letelepedett Jugoszláviában, 2,773 visszatért Magyarországra, a többi pedig szétszóródott a világban, hogy 27 különböző országban találjon uj hazát. Ezek közül 4,274 jött az északamerikai kontinensre, mégpedig 2,509 az Egyesült Államokba, 1,765 pedig Kanadába. Az Egyesült Nemzetek menekültügyi biztosának, Dr. Lindt August-nak a jelentése szerint most történt meg először, hogy egy ilyen nagyméretű menekültügyi kérdés ilyen rövid idő alatt teljesen megoldódjék. Bizonyítéka ez annak, hogy jóindulattal és összmüködéssel nehéz nemzetközi kérdéseket is meg lehet oldani. Ugyanakkor, amikor örömmel vesszük tudomásul azt, hogy a magyar menekültek sorsának e tragikus fázisa lezárult, ujult erővel szeretnénk felhívni a világ közvéleményének figyelmét arra, hogy Ausztriában még mindig 19,000 magyar menekült várja, hogy uj hazát találjon. A testet- lelket ölő táborélet sok ezer fiatal életet ront meg s pusztulni hagyja azokat, akik talán a legnagyobb áldozatot hozták. Ne hagyjuk, hogy ezek is a nyolc-tiz éve táborokban senyvedő régi menekültek sorsára kerüljenek, s jóformán elvesszenek a magyarság, az emberiség számára. A Coordinated Hungarian Relief ezek megmentésén dolgozik. EMIGRÁNS FELADATOK Bizonyos Cserveni János, dr., nevű szerző, akiről csak annyit tudunk, hogy katolikus pap valahol Európában “Emigráns feladatok katolikus szemmel” cim alatt könyvet jelentetett meg. Kézirat gyanánt megrendelés nélkül küldözgeti ezt különböző címekre “Méltóságos, Főtisztelendő s Nagyságos Uram!” kezdetű előszóval, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a “nagyságos”-on aluliak számára vagy nem lát emigráns feladatokat vagy az ilyenek számára csupán a felülről diktálandó munka néma alázattal való elvégzését szánja. A könyv egyébként is sokkal elfogultabb annál semhogy érdemes volna részletező bonckés alá venni. Levelekre osztotta mondani valóját s ezek között egy “Küzdelem a magyar revízióért” címet viseli. Ebben semmi olyat nem mond, amit rég ne ismernénk az u. n. revíziós korszak legnagyobb részben félresikerült argumentációiból s amelyek annak idején is többet ártottak, mint használtak a magyar ügynek. Kár volt tehát azok ismétlésével uj tápot adni a magyar-ellenes propagandának. A második levél “Ne a lélekharangot kongassák a U. S. A. magyarjai felett!” cim alatt tanítja ki az amerikai magyar klérust és általában mindnyájunkat arról, hogy mit kell tennünk. Többek között ezer friss magyar tanítót kell alkalmaznunk és irgalmatlanul kivetni az “egyházi adót” mindenkire stb. stb. Persze ezeket főként a katolikus klérus feladatának szánja, mert hiszen a protestánsok — ugyebár — nem sokat számítanak ebben a hazában sem?! Az utolsó levél viszont arról szól, hogy “Egyesüljünk legitimista zászló alatt!” s mint Írja “ez emigrá-
