Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-02-01 / 2. szám
14 TESTVÉRISÉG ÚJÉV KÜSZÖBÉN Irta: Szabóné Lévay Margit Egyik legszebb indiai rege szerint az örökkévalóság édenj ében áll az élet fája az örökké nyíló lótus. Megszámlálhatatlan leveleire rá van Írva minden embernek a neve. S mint nyitott tenyerünkön a misztikus betűkbe szökő vonalakból, úgy az élet fájának levelein rejlő írásból is csak Isten szeme olvashatja ki a titokzatos jövőt. E rege szerint minden ujesztendő éjjelén, a sorsok éjjelén, elhalad a lótusfa mellett a Teremtő és megrázza azt. Rengeteg levél hull alá a fáról. Üde szirmok, zsenge és nyiló, megfonnyadt és sárgult, elhervadt és száraz levelek: mindegyik egy-egy emberélet. Mert ahány levél lehull a lótusról, annyi ember: gyermek és ifjú, férfi és nő, öreg és aggastyán fog meghalni abban az évben. Eddig szól a rege. De az Ige még többet mond: “Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához . . .” (Jel. 22:14.) Mint minden, ami Indiából származik, a különleges brokátselymektől kezdve a mesékbe illő ékszerekig, a legpompásabb gazdagságtól a legnyomorultabb szegénységig, úgy e rege is magán viseli India csodálatra késztető gazdagságát, és élete szomorúságát is. Ilyenkor, az Újév küszöbén, mindig elmerengek ezen a nekem tetsző regén. Megállók mellette, mint Teremtőnk megáll az életnek fája mellett a sorsok éjjelén. És úgy érzem, az élet minden kincsénél nagyobb kincs a fantázia. Amely embernek fantáziája van, gazdagabb India maharadzsáinál is. Mert sokszor egy-egy rege, amit egy-egy fantázia szül, alkot, ragyogóbb szépség a legcsillogóbb ékszernél is. Amaz a földiség, emez a lélek ékszere. — És elmerengve a képzeletemben megelevenedő eme rege isteniségében, az aláhulló levelek —• sorsok — elmúlásában, lelkemben kialakul egy másik kép: Látom az Atya kezében az Újévet mint egy nagy márványtömböt, amint szeretetének szálain alábocsátja a Földre, nekünk gyermekeinek, a jóknak és a vásottaknak egyaránt. Itt van az Újév. A tiszta hófehér, ragyogó márvány; egy egész esztendő. Lássam ki mit alkot, ki mit farag belőle. És magunkra hagy az Újévet köszöntő harangzugásos, puskákat durrogtató, zsivajgó, hejje-hujázó önfeledt lármában . . .
