Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 15 Igen, minden újév egy-egy Isten-adta márványtömb. Az egész emberiség osztatlan tulajdona. Mindenki azt tehet vele, amit akar, amit az Ízlése jónak lát, amit a lelke sugall. Mert mindenki saját énjét adja vissza benne. Ki-ki jóságot avagy gonoszságot lehelve bele, mintegy életre kelti cselekedeteivel önmagát benne. A hazugok a hazudozás önámító képeit faragják ki belőle — a mások ámítására is. A képmutatók különféle álarcokat vésnek ki belőle, amikben aztán felváltva képmutatóskodnak egész éven át. A szerelmesek Ámort mintázzák ki belőle számtalan kedves pózban és mint Pygmalion, az ifjú képfaragó, szerelmes forró csókokkal keltik életre — nem egyszer még a már kihűlt szerelmet is; de kimintázzák a csalódott szerelem bosszúálló vésőjével is Ámort és rózsa- koszoru-füzér helyett a féltékenység kígyójával övezik fel. Míg milliók a szeretetlenség torzképeit: a gyűlölködés, az irigység, a fájdalom és a nyomorúság képeit faragják lankadatlan önzéssel. De rengetegen vannak, akik Bacchust, a borok istenét, mintázzák ki belőle: minden szabad idejüket a szeszesitalok mámoritó élvezetében dőzsőlve töltik egész éven át. És milliárd számra vannak, akik nem használják fel semmire a kapott ragyogó márványt: az Újévet. Hanem, mint a legelőkön legelésző nyájak keresztül gázolják, besározzák és le is piszkitják az utjukba eső követ, ezek is esznek, isznak és semmire nem adva semmit, élik a maguk tartalmatlan, 'haszontalan életét. Hideg, élettelen kőtörmelékei az esztendőknek, sepredékei az emberiségnek. Lehetetlen felsorolni mindazt a rengeteg különféle emberi ábrá- zatot, amit az emberiség kifarag minden uj esztendőből. Amikor csak az esztendő Uj, de az ember újra és újra, minden évben a régi énj ét mintázza meg. S az Ige szerint: aki igazságtalan, ezután is igazságtalan; és aki fertelmes, ezután is fertelmes; de aki igaz, az igaz marad ezután is, és aki szent, az megszenteltetik ezután is. (Jel. 28:11.) És itt, ez igéknél tárul nemcsak a Teremtő, de minden hivő szemei elé is a jót, a szépet, az igazat mintázok hatalmas tábora. Azoknak a nemesen munkálkodóknak a serege, akikért időről-időre megújul az esztendő. De megújul azért is, hogy az életkontárokból életmüvészek legyenek; hogy minden évvel több és mindig több legyen, aki Isten márványából a legfelségesebb gondolatot: csak a szépet, csak a jót, csak az igazat és mindezeknek összetartó erejét: a szeretetet mintázza ki önmagából a cselekedeteivel, mint isteni fényben tündöklő vésőkkel. Mert, bizony, márványtömb minden Újév és epedve várja minden embertől az életrehivó lélekcsókot.
