Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 19 Világos most már ezekből a csalóka feltételekből a következő: ad. a) egyéni utazás nem lehetséges. A New Yorkból induló csoport utazást azért találták ki vörösék, hogy utasaikat spiclik által állandó ellenőrzés alatt tarthassák; ad. b) utmegszakitást azért nem engedélyeznek odafelé, hogy az utasok minden pénzt Budapestre vigyenek be; ad. c) a túra azért kötelező, hogy az alatt kellő kommunista maszlaggal traktálhassák az utasokat “kisérőik” által; családi látogatás csak a túra után lehetséges; ad. d) magyar pénzt azért nem lehet bevinni, mert azt külföldön olcsóbban vásárolhatnák meg az utasok; a hivatalos beváltási érték botrányosan alacsony; ad. e) a viza kérvényt azért kell nyolc héttel előbb benyújtani, hogy az alatt az illetőnek ellenőrizhessék a "káderét", azaz személyi adatait, felfogását, odaáti rokonságát stb.; ad. f) a kívánt előleg felének visszatartásával vörösék mindenképen keresni akarnak az utazni szándékozókon, még abban az esetben is, ha az időközben képtelenné válnék az az utazásra, pl. betegsége miatt; ad. g) a feltételek nem közük, hogy mit számítanak az utért, ha valaki első osztályon kívánna menni. Amit pedig nem közölnek a feltételek között az, hogy érvényes útlevél és viza birtokában a vörös kormány garantálja-e az utasnak zavartalan visszatérését is Magyarországból és hogy a családi látogatáson felől az illető mehet-e oda az országban ahová és akikhez épen akar! íme ezek a feltételek és amik a feltételekből hiányoznak. Aki akarja, megpróbálhatja saját felelősségére. Még csupán azt kívánjuk itt megjegyezni, hogy a magyar vörös kormány nem ismeri el az 1941 óta megszerzett amerikai állampolgárságot, tehát még érvényes amerikai útlevél birtokában sem lehet az ilyen utas biztos abban, hogy valami koholt vád következtében nem mint magyar állampolgárt vonják-e felelősségre. A VÍZRE dobott kenyér A “Magyar Bányászlap” október 9-i számában, valószínűleg Fay Fisher Andor szerkesztő tollából, jelent meg az alábbi cikk: “A zsidó vallásuak újév ünnepére van egy szertartás, amit folyó, patak vagy tó partján végeznek. A hitet előírás szerint tartók az ünnep délutánján kivonulnak oda, elmondják a szertartásra előirt imát és kenyér vagy kalács darabokat dobnak a vízbe: a halak számára. A szertartásról a hitet tudók és magyarázók azt mondják, hogy a kenyér vagy kalács megdagad a vízben és azt jelképezi, hogy Isten megsokszorozva adja vissza a jó cselekedetet azoknak, akik azt gyakorolják. Ez a szertartás jutott eszembe a múlt héten, amikor a posta elhozta hozzám azokat a nagyon kedves, közvetlen hangú körlevéllel bélelt borítékokat, amelyeket Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke küldött Kossuth bélyegekkel felékesitve, a bélyegek kibocsájtási napján a posta által lepecsételve Washingtonban, Kossuth, Pa.-ban és Kossuth, Miss.-ben.