Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-10-01 / 10. szám
20 TESTVÉRISÉG Az Egyesület munkatársai, a lapok szerkesztői, az Egyesület barátai részesültek a figyelemben és biztos vagyok benne, hogy nemcsak engem érintett erősen szivén a figyelem, de mindenkit, akik abban részesültünk. Mi tagadás, a magyar lapok szerkesztői ritkán részesülnek egyleteink vezetői részéről figyelemben és ezért értékelem nagyon is Borshy Kerekes György elnök és a Református Egyesület figyelmét és köszönöm meg azt nyilvánosan. A halaknak vízre dobott kenyér — a zsidó hit szerint — megdagadva jön vissza Isten áldása alakjában. Biztos vagyok benne, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesületnek is jó befektetést jelentenek azok a dollárok, amiket a Kossuth bélyegek kibocsájtása alkalmával költött a munkatársainak, szerkesztőknek, az Egyesület barátainak küldött borítékokra és bélyegekre. Tudom, hogy munkatársaik azzal igyekeznek majd visszafizetni a figyelmet, hogy még fokozottabb szorgalommal mennek uj tagok után, a lapok szerkesztői és az Egyesület más barátai meg az amerikai magyarság kitűnő intézményének jó hírét még szélesebb körökben fogják a figyelem viszonzásaként terjeszteni. Ennél ötletesebb, meglepőbb propagandát, goodwill (jóakarat) szerzést csekély befektetéssel még nem végeztek Magyar Amerikában. Gratulálunk hozzá.” TAGSÁG A VILÁGTANÁCSBAN Amint azt a “Newsweek” magazin közli: az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches) a dániai Nyborgban tartotta legutóbb kongresszusát. A gyűlés kilenc teljes napig tartott s azon 52 országból 151 egyházi szervezet képviseltette magát. A tárgysorozat egyik legfontosabb pontja az esetleges atom-háboruval kapcsolatos állásfoglalás volt. Hosszas vita után a gyűlés kimondotta, hogy a nukleáris fegyverek nemzetközi ellenőrzését és ezzel párhuzamosan a fokozatos leszerelést föltétlenül szükségesnek tartja. Jelentős amerikai magyar vonatkozása is volt a gyűlésnek, amennyiben ott hivatalosan üdvözölték az Amerikai Magyar (Független) Református Egyházat, mint a Világtanács legújabb rendes tagját. így tehát szót kap ezután a szabad világban élő magyar refor- mátusság is és ellenőrizheti a vasfüggöny mögött élő reformátusság képviselőinek a vörös kormányok által irányított vélemény nyilvánításait. SZUDÁNI ROKONSÁG?! Pár hónappal ezelőtt az egyik budapesti újság fantasztikusnak hangzó hirt közölt, amely szerint a kairói magyar kirendeltséget hivatalosan értesítették volna arról, hogy az afrikai Szudánban él egy arab törzs, amely magyarnak, illetve magyar származásúnak vallja magát. A törzs a Nilus folyó mentén él, lélekszámúk mintegy hétezer s magukat “magyarab”-oknak nevezik. Tudományos körök megállapították róluk, hogy ténylegesen magyar származásúak. Őseiket II. Szelim török szultán telepítette le Afrikában, nyilván azokból a rabokból, akiket Magyarországból hurcoltak el a másfél-száz éves török megszállás alatt. A törzs tagjai tudatában vannak származásuknak s bár időközben nyelvben és szokásokban arabokká, illetve szudániakká lettek, faji jellegüket nem veszítették el. Külsejük és megjelenésük olyan hatást tett a kutatókra, mintha napégette arcú kis
