Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-10-01 / 10. szám
8 FRATERNITY függetlensége ezen alapul . . . És az erőszaké lesz a szó, amig minden ország nem egyesül azoknak a törvényeknek a fenntartására, amelyeken minden nép biztonsága nyugszik.” — Néhány nappal később Brooklynban ezt mondja: “Úgy hallom, hogy egyesek — akik a “béke emberei”-nek nevezik magukat — minden áron békét követelnek. De békéé a jelenlegi helyzet . . . amikor a börtönök hazafiakkal vannak tele . . . Nem hiszem, hogy az Isten ilyen béke számára teremtette a világot: hogy börtön legyen —- hogy forrongó és kitörni készülő vulkán legyen . . . Minden ember a béke után vágyik, de a békét nem szabad összekeverni az elnyomással.” Egy másik alkalommal megállapítja, hogy Amerikában “nem az ember parancsol, hanem a törvény. Amikor a törvénynek engedelmeskednek, akkor a nép a közakaratot tartja tiszteletben. A kormány nem a nép ura akar lenni, hanem arra büszke, hogy a nép hűséges szolgája ... A kormány számára mindig a közvélemény az irányadó és fordítva: a kormány szavának a nép támogatása ad súlyt. Amikor az amerikai kormány beszél, akkor a nép szava hangzik . . .” Viszont “az a kormány, amely a kormányzottak ellenállásával szemben csak idegen segítséggel tudja magát fenntartani, vazallusa lesz az illető idegen hatalomnak. Idegen támadással szemben lehet idegen segitséget kérni és elfogadni a nemzeti függetlenség eljátszása nélkül. De az a kormány, amely idegen segítséggel áll ellene saját népének, elveszti függetlenségét . . .” Kossuth csaknem minden beszédében hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok hivatása mindig betöltetlen marad, amig a “föld elnyomott népei Amerika befolyása és támogatása utján szabadok nem lesznek.” Véleménye szerint e hivatás betöltéséhez elengedhetetlenül szükség van az Egyesült Államok és Anglia szövetségére. “Adja Isten, hogy Amerika és Anglia zászlói egyesüljenek az emberiség jogaiért vívott harcban és közösen szádjának sokra a szabadságért és jogért” — mondja egyik beszédében. Kossuth amerikai népszerűségének és visszhangjának az ilyen és ehhez hasonló gondolatok fejtegetése az igazi magyarázata. — Egyik new-yorki beszéde után a városi tanács képviselője megállapítja: “Kossuth szabadság-eszméi annyira azonosak az amerikaiakéval, hogy csaknem azt képzeltük: amerikai polgárként született és nevelkedett.” Mindent összefoglalva: igaz és találó az egyik korabeli könyv megállapítása, hogy: “az amerikai nép Kossuthot a kor egyik legnemesebb és legbátrabb szellemének” tekintette. És ehhez hozzá lehet tenni, hogy ma is annak tekinti és a holnapi ünnepségen is ez jut kifejezésre.
