Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 TESTVÉRISÉG ELŐSZÓ AZ EJ ESZTENDŐHÖZ Hálátlanság bűnébe esnénk, ha Isten iránt érzett mély alázattal meg nem emlékeznénk arról az ajándékról, amit az 0 kegyelméből érdemtelenségünk ellenére is kaptunk az elmúlt esztendő alatt. Nemcsak megtartott bennünket, de úgy testiekben, mint lelkiekben is, meg gazdagít ott. Egyesületünket hatalmas lépésekkel lendítette előre abban az irányban, amely a nagyobbra nöttség nagyobb segítési lehetőségeit jelentheti a jövőben. Mindenek fölött tehát az Övé legyen a dicsőség azért, amit elérnünk sikerült. Ezekkel a sikerekkel korántsem dicsekedni akarunk, de köte- lességszerüen sorra kell vennünk azokat becsületes számadóként az évvégi zárszámadásoknál a ránk bízottakról. Korai volna még részletes adatokkal szolgálnunk Egyesületünk és Bethlen Otthonunk múlt évi sokágú munkájáról. Amit itt jelenteni kívánunk az csupán annak jelzése lehet, hogy a jövő hónapban majd nyilvánosságra kerülő hivatalos és részletes jelentések igaz örömet okozhatnak mindazoknak, akiknek intézményeink biztonsága és fejlődése nem közömbös. Az idáig közönbösöket pedig a bizonyságok érdeklődésre serkenthetik. 1957 szabadalom levelünk (Charter) félszázados jubileumi esztendeje volt s munkánk szokott menete mellett ezt az évet, hozandó eredményei által, különlegesebben is emlékezetessé akartuk tenni. S a hangsúly itt azon van, hogy eredményei által. Összehasonlításban tehát az előző szürkébb évekkel egyelőre csak annyit kívánunk itt szólni róla, hogy ez sikerült is. Sikerült, mert olyan lelkes munkatársi gárda állott mellettünk, amelyiknek odaadása és szorgalma ezt lehetővé tette. Meg szaporítottuk az aratókat s az aratás igy bővebb lett. Meg szélesít ettük a mezőt s a jövendőre való vetés nagyobb sarjadással kecsegtethet. A ránk következett uj esztendőben pedig fokozottabb igyekezettel kisérlejük meg serdülő ifjúságunk besorozását táborunkba. Segíteni fog bennünket ebben az a körülmény is, hogy — tapasztalatunk szerint — magyar ifjúságunk származás-tudata erősödőben van s hisszük, segíteni fognak céljaink elérésében egyházaink vezetői is, akiknek a későbbi nemzedékbeli ifjúság hozzájuk kapcsolódása épen úgy érdekük és céljuk, mint nekünk az volt a midtban és az a jelenben is. A közös cél közös munkálása lehetetlen, hogy meg ne hozza a maga gyümölcseit.
