Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
20 TESTVÉRISÉG SZABÓ LÁSZLÓ POCAHONTAS INDIÁN REGE NYOLC ÉNEKBEN HETEDIK ÉNEK — (Folytatás) Fölveti gyönyörű szemeit esennen, Lát egy szelíd arcot függve a Kereszten, Mosolya úgy hull rá, mint a kelő napnak Aranyos özön je, ha ormokra kapnak. És a sötét helyből lát világosságot, Melynek egy sugara épp’ útjára szállott, Mely hivogatólag zengve csurog rája: “Én vagyok, ki búdat most örömre váltja.” És ő az angyallal tóhullámba gázol, Siet szívrepesve ki Sötét-országból, Hullámon az angyal nagy erejét érzi, Elhagyatottsága már szívét se vérzi. Jó tündére vonja s mondogatja egyre: “Ha partra kiértünk, borúlj a Keresztre, Epedő imádat szorongva ha mondod, Ott a Kereszt alatt megtalálod Rolfot.” De part előtt a tó olyannyira éget, Hogy Pocahontász rá hirtelen fölébredt, Tűnődik az álmán nagy Manitó szépe, Rolfnak csak új hiten lehet felesége. Épp’ mikor különös álmaiból ébredt, Argall üdvözölni hozza rá a népet, Melynek ő ezúttal boldog kapitánya, De a szívek mélyét csak az Isten látja. Mint villanyszerelő csonkázza a fákat, Hol a buja lomb a húzalokra bágyadt, Dalol és fütyörész, jól fizet az állam, Nem sejti, hogy egyszer leüti az áram.
