Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-04-01 / 4. szám
2 TESTVÉRISÉG BORSHY KEREKES GYÖRGY: BIZONYOS OHIÓI HÖLGYEK ÉS EGYEBEK Különös, bár nem hasonló előzmények nélküli jelenségeknek vagyunk kesergő tanúi manapság országunk fővárosában. A mindig mogorván “nyet”-ezö utóbbi követek helyére a minden olcsó diplomáciai csalafintaságra kész orosz Szovjet most egy olyan nagykövetet küldött, akinek arcáról soha le nem fagy a fakutya- szerű édeskés mosoly s akinek felesége is megüti az átlag amerikai society-nő mértékét. Nem benyomott orrunk, nem kiálló csontnak, nem pohosak, jól szabott ruhákat viselnek. Arcképeiket egy s •más javítással bármelyik borbély üzlet vagy szépészeti üzem is használhatná reklámul. Fő nevezetességük egyelőre az, hogy estélyeket és fogadó délutánokat rendeznek, ahol bőven van kaviár, vodka, sőt francia pezsgő is. Fős amíg egy esztendővel ezelőtt a főváros magukat valamiretartó társadalmi személyiségei, politikusai és magasabb hivatalnoki serege tüntetőleg távoltartotta magát ezektől a balekfogó alkalmaktól, most már, a legelső alkalommal is ott kegyeskedett sok más társaságbeli hölgy élén a Mrs. Mesta néven ismeretes “hostess with the mostess” — is, hogy a többieket ne is említsük. De ez még csak hagyján, mert ömestasága egyelőre megelégedett azzal, hogy lefényképeztesse magát a kiöltözködött követi párral s kijelentette, hogy náluk “charming”-gabb házaspárral még keveset találkozott. Azóta aztán a “charming” házaspár nemcsak fogad, de fogadtatja is magát a legmagasabb helyektől a kevésbbé magasakig mindenütt, ahonnan a követ “elvtárs”- nak vagy alárendeltjeinek egy bárminő halkat is füttyentenek. Legutóbb például az egyik ohiói congressman füttyenthetett neki, mert nyomban hajlandó volt fogadni a Republikánus párt értekezletére ide érkezett száztagú női küldöttséget. Ez a hölgy- koszorú aztán alaposan levizsgázott. Legalább is a mi szemeink előtt. Vígan csicseregtek ezek a hölgyek azon a követségen, amely- lyel szemben még csak pár hónappal ezelőtt is plakátok hirdették, hogy a budapesti taglózók cocktailjaival nem igen illik koccint- gatni tisztességes embernek. Ezek a drága jó hölgyek úgy látszik csak az “elragadó” modorú házaspárt látták a Stalin életnagy- ságu arcképe előtt, ahol mellesleg vígan fotografáltatták magukat s miközben a jól hűsített italokat szürcsölgették, azzal a naiv indokkal, hogy vezeték nevét nem tudnák helyesen kimondani — “I like Mike” féle keresztnévkomázást engedtek meg maguknak a
