Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 5 KOLDUS ARCOK Irta: Haranginé Juhász Antonia* Kimentem a gyermekekkel a közeli kis utcákba avart taposni. A nap búj ósdit játszott a szürkés felhők között, már csak aranyát osztogatta, melegét elrabolta tőle az első őszies szellő. Mint holmi öreg bölcsek, hallgatagon álldogáltak a fák a járdaszélen, hullatgatták magukról a szinpompás leveleket. De szerettem tiz-tizenöt évvel ezelőtt is már a tarka leveleket gyűjteni otthon a Gyenes-kert, vagy Műkért zegzugos kis utjain! . . . Meséltem a kicsiknek és közben huztuk együtt a lábunkat, ki tud több levelet tolni cipője orrával? . . . Messze jártunk, a temető felé, megpihentünk egy félredőlt öreg fatönkön és fütyürésztünk, mint egy kis csapat suszterinas. Volt is öröm, mikor hazatértünk! Válogattunk a bánatos, ezerfajta színekkel tarkított száradó levelek között, amikor valaki megkopogtatta a konyhaajtót. Hátulról nemigen szokott hozzánk jönni senki. Legtöbbször csukva is tartom, mert egy öreg, részeges koldus már egészen ideszokott az elmúlt hónapok alatt. Megkocogtatja az ajtót és pár centet kér: — Just for a cup of coffee . . . Nem tetszett soha az öregember. Különben is a háború óta iszonyom van a koldusoktól. Mindig az István-uti, Margit-hidi pesti koldusok jutnak az eszembe, félkézzel, féllábbal, vagy éppen egyetlenegy kéz és láb nélkül, csonkán, csak a törzsük kitéve egy kosárban a Dunaparton, előttük egy tányérral, vagy kosárkával. Sok fiatal arcra emlékszem közöttük .... harmincnegyvenéves arcokra. Nem egyszer, amikor a Vásárcsarnokból kiléptünk a Vámház-körüton, nagy ügyesség kellett ahhoz, hogy csomagjainkkal a villamosig eljussunk a sok csonka-bonka kolduson átlépve, kikerülgetve . . . Ezeket a tehetetlen magyar koldusokat, a háború, a bombázások áldozatait láttam mindig magam előtt, ahányszor az én kávéért kéregető amerikai emberem megjelent a konyhaajtóban. Ellenszenvem később csak nőtt iránta, amikor az utcán itt-ott felismertem billegve, részegen támolyogva. * Mutatvány a szerzőnek “Csendes csodák” címen legutóbb megjelent könyvéből.
