Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG El is határoztam, hogy többé egy centet sem adok néki. Azonban, amikor legutoljára itt járt, hiába próbáltam szépen elutasitani, ő csak erőszakoskodott: — I just want a cup of coffee. I am hungry. — Én adok neked kávét, adok egy darab kenyeret is hozzá — feleltem. — No . . . no, thanks . . . never mind . . . Persze, hogy nem kenyérre kellett volna neki a pénz. . . . Amikor most az őszi sétáról hazatérve a konyhaajtót megkopogtatták, rögtön ő jutott az eszembe: — Jön már megint! — mérgelődtem. De nem ő volt, hanem egy középkorú néger ember. — Please, lady ... I want a piece of bread ... I just got out from the hospital . . . please . . . — Hogyne, hogy azután ez is ideszokjon majd! ... — gondoltam. — Kórház! Hogy tudják ezek sajnáltaim magukat! — Persze, hogy elutasitottam, s még az ajtót is bezártam utána. A gyermekek mindezt a szobából, az ablakon át figyelték. A legnagyóbbik szólalt meg először: — Anyu, miért nem adtál a bácsinak? Azt mondta, hogy éhes. — And sick, too! — tette hozzá a kicsi komolyan. — Tudod, hogy a másiknak sem kellett a kávé máskor, csak pénzt akarnak, hogy mehessenek inni! — Próbáltam befejezni a témát, de a gyermekek csak a négert figyelték, aki még mindig hátul, a ház mögött toporgott. — De ez a bácsi nem pénzt kért, hanem enni! — erőszakoskodott tovább a legnagyobb. Már igazán kezdtem türelmetlen lenni, s azt gondoltam magamban, hogy tudjátok is ti azt, csak gyerekek vagytok. Talán csak nem a ti négy-hét évetek tapasztalatától fogok most életfilozófiát változtatni . . . Hangosan azonban csak azt mondtam: — Nem pénzt kért, de arra gondolt. Azt akar . . . Egyformák ezek mind! — Egyformák? — lepődött meg Niácska. Csodálkozás, meg talán valami megdöbbenés-féle ült tekintetében: — Tegnap, mikor a Bene néni itt volt, azt beszéltétek, hogy mindenki más. Minden gyerek más, meg az emberek, mind más! Most én rajtam volt a sor a csodálkozásra. Igaza van a kislánynak. Ki hitte volna, hogy tegnap igy figyelt beszélgetésünkre? Valóban arról beszélgettünk Mrs. Benével, hogy ahány
