Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-06-01 / 6. szám
10 TESTVÉRISÉG BÖRTÖNNAPLÓM* Irta: Ignotus Pál Poázist, mi az élet sója Ne várjon e könyv olvasója. A szerző szárazon beszámol Az orosz hódoltság koráról Jelentés ez, mit versbe szabdos A gwnábot-csinálta lantos. Köziró megfontolt szeszélye: Prózája. Dalban elbeszélve. SHAKESPEARE NYOMÁN Majd jön a nap hogy térdeid megrogynak Ónná fakul arany hajkoronád S bársony gyepén szép lankás homlokodnak Az ősz húz végig sebző boronát. Majd barna foltok állnak össze renyhén, Mint túrós szemcsék megromlott tejen, Vénség és oszlás vas törvénye rendjén, E habfehér, hab sima kézfejen. Kevély örömöd, hogy szeretve voltál, Mint hab, elszáll; elszáll mint levegő; Múltad rádbámul mint egy fülledt lomtár, S legszebb ruhád csak ékes szemfedő. Felejtesz dicsőséget, szerepet, S rájössz, hogy csak az élt, ki szeretett. Budapest Markó ucca, 1950 január * Mutatvány a szerzőnek most megjelent verskötetéből. Látóhatár kiadás, Dr. J. Herp nyomda, München 13, Germany.
