Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 17 Miként zuhog lomha fejére Egetostromló átok és gúny, Mert nem csap a Világ-Fekélyre. Oh Isten, boldog Isten, Ég! Meddig lesz népem árva még? Szennyben, vérben, gyászban, bilincsben, Oh, Isten, Isten! Most kellene Szent segedelmed ereje, Bosszúló, büntető kezed, Hogy megszakítnád az eget, Leszállanái Élet-halál, Látnád elszörnyedő szemeddel, Mint bánik joggal s emberekkel Az istentelen zsarnok és Veled. Lent hited is lassan kialszik, Csak jaj, sírás, könny, vér patakzik, Amelyben elmerül a Béke, Népek joga, független léte, Oh, elmerül Embertelenül. Ha reggelre virad, Lelkem kiáltozva riad: Hát ezért húzattad keresztre Egyetlen ártatlan Fiad? Hogy a Világot Bűn vezesse? Mégis bűnbánatban hiszem, Felséges lelked átizen, Hogy a vérből sarjadt Igazság Győzelmet arat majd Veled, Más vigaszunk már nem lehet.
