Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-11-01 / 11. szám

16

TESTVÉRISÉG

A MAGYAR NYELV MEGTARTÁSA GYERMEKEINK AJAKÁN

Irta és az Amerikai Magyar Presbiter Szövetség közgyűlésén előadta: Szakáts István

(Folytatás)

II.

Itt, Amerikában engem két benyomás ragadott meg:

1. A nagyszerű magyar intézmények, első sorban magyar templomaink láttán az vált meggyőződésemmé, hogy a bennünket évtizedekkel megelőző u. n. “óamerikás” magyarokra nem áll Ady megállapitása:

“Tunya álmainkat jég verte,

S még a templomot sem építettük föl!”

Nem! Amerika magyarjai híven fölépítették a templomot. Fölépítették és megalapozták egyéb magyar intézményeit, de azután ... s ez a második benyomásom:

2. Valahogy magára maradt és a templomépitő egészséges ösztönt egy borúlátás váltotta fel. Ez a szellem megtorpantotta az építő magyart; már nem serkentette, hanem inkább egy olyan meggyőződést váltott ki benne, mely végül is abban kulminált, hogy egy ilyen sorstépte, baljóslatú, bus nép fiaként kár is megmaradni, hiszen:

“. . . Nem rúg vissza, csak busán átkoz,

S ki egyszer rúgott a magyarba Szinte kedvet kap a rúgáshoz.”

Egy olyan szellem kerekedett felül, mely már azt mondatta Amerika magyarjával, hogy a lehető sürgős beolvadás jelenti a nagyobb darab kenyeret, a fajta, a nyelv az ősi szokások levetkőzése a haladást és magasabb életszínvonalat, hogy az beszéljen magyar anyanyelvén, aki nem tudja elsajátítani uj hazája hivatalos nyelvét, egyszóval, hogy szégyelnie kell magyari voltát, titkolnia magyar őseit s lehetőleg öreg szüléit is, akik még arra is képesek, hogy magyar ujságpapirosba csomagolják szeretetük sugallotta ajándékukat s abból az ismerősök netán arra következtethetnek, hogy magyarok!

Valami mérhetetlen lelki zűrzavar bontakozik ki az ember előtt, ha a legutóbbi félévszázad magyar Amerikájának törté-