Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
SZÉPIRODALOM HALÁL A SZÁRAZVÖLGYÖN * — Tóth Miklós református lelkipásztor emlékezetére — 1944-et írtak. A Hernád felől barna fellegeket kergetett a szél. Tóth Miklós tiszteletes a szuhai papiak verendájáról nézte a szürke, őszi tájat. Távoli villanások nyomában tompa puffanás rázta meg időnként a csendet. A háború elviharzott már és mégis itt van. Miklós a halottait számolgatja csendesen. Egy, kettő . . . három, öt . . . hét. A bicskás Sebők Imrus a nyolcadik . . . Milyen sűrűén jár most a halál . . . Nem is a faluban haltak meg. Eldőlnek a távolabbi szőllők alján. A sárguló kukoricatáblák szélein, egy-egy rögöt markolva. Nem tudják itt hagyni a földet . . . mintha holtan is védenék. Miklós beírta nevük után a rubrikába: “Meghalt a hazáért.” Most egyedül van otthon. Feleségét Keszire küldte öccsé- hez. Várandós az ifjú tiszteletes asszony. Széltől is, naptól is óvta. Jobb is egyedülmaradni a bajban, ne lássák, ha fél az ember. Miklós nem félt. Nem fáradt el. Nem tört le. Szinte hetek óta le sem hunyta a szemét. Virrasztani kell . . . vigasztalni, erőt adni, védelmezni a “nyájat”. És ki vigasztalja őt? Neki ki ád erőt? Most elnyomta az álom. Pihenni kell. Ki tudja, hány napig, hány esztendeig tart a sötét éjtszakáju holnap . . . — Kopogtatnak. Miklós ijedten riad fel. Nem is aludt még. Nagy, erős zsi- badást érez a tagjaiban. Szinte muzsikál bele a teste. Az oroszokra gondol. Istenem! . . . Három hét óta zaklatják már a falut. — Ismét kopogtatnak. Miklós: Ki az? . . . Mit akar? . . . Kurátor: Mink volnánk tiszteletes uram, a zádori kurátor. Miklós: Ejnye, ejnye, azt hittem, oroszok. Jöjjenek be no, hiszen megfagynak odakint. Hogyan is merészkedtek útra ebben az időben! Jó, hogy rájuk nem lőtt a patrul a putnoki utón . . . Kurátor: Megkerültük őket a kertek alatt. Meg aztán Zádor nincs messze Szuhától. * Átvéve a Hollandiában megjelenő “Kálvinista Szemle” cimü folyóiratból. Szerkesztői Dr. Krüzsely József és Komjáthy Aladár.
