Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
20 TESTVÉRISÉG Miklós: (Világosságot csinál. A kurátort nézi.) Megöregedtünk kurátor uram. Kurátor: Bizony meg . . . Máskor esztendőkön sem öregszik annyit az ember, mint most egy nap. Miklós: És ez a legényke? . . . Kurátor:»Unokám. Mellém adta a lányom. Ne jöjjek egyedül . . . Miklós: Csak nincs baj odaát? ... A ruszkik? . . . Kurátor: Azok, a rosseb egye őket. — Tetszik tudni, hogy mindig kemény ember volt az öreg tiszteletes ur. Azóta sem lágyult meg a szive, hogy bejöttek a ruszkik. Tegnap is nagy patália volt a paróchián. Még a tiszteletes asszonyt is megverték. A tiszteletes ur meg lezavart a katonának egy pofont. Gyermekhang (nevetve): Olyan komikus volt! Miklós: No, no, kisfiam! . . . Kurátor: De nem ebből lett a baj, mert a tiszteletes ur okos ember. Még oroszul is beszél. El is simitotta egy tisztfélével a dolgot . . . Gyermekhang: A lityinánttal. Kurátor: Igen, a lityinánttal. — Hogy elfelejti az ember, pedig magam is esztendőt töltöttem a másik háborúban a muszka fronton . . . Miklós: És? . . . Kurátor: Este fele újra betévedt a paróchiára egy ruszki. Csaszit, meg bárisnyát keresett. A templomba is be akart menni mindenáron. Orosz katona: Pajgyom v cerkov! Davaj kljucs. Zalato, zalato! Öreg tiszteletes: Részeg ez. — Azt hiszi, nálunk is arany van a templomban, pedig még az egér is szegény benne. Orosz katona (sürgetve): Kljucs! Davaj kljucs. Pajgyom v cerkov . . . Öreg tiszteletes: No gyere te, barom! Győződj meg, ha nem hiszed! Orosz katona: (A templom felé tart s magamagában beszél.) Cerkov . . . Zalato, zalato! (Észreveszi a harmoniumot.) Ah . . . mjuzika, mjuzika! (Belerúg. A harmonium betörik s siró hangot ad. — A katona röhög. A padlásfeljáratnál meglátja a létrát. Indul s felmászik.) Öreg tiszteletes: Ne menj fel te, barom! Leszakad a létra. (Zuhanás, hörgés. Csend.) ... No ennek sem kell többé báris- nya, csaszi, meg vodka! Az Isten irgalmazzon a telkednek, ha pokolba jutottál . . .
