Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG 11 politikai munkásságáról, jogokról és kötelezettségekről. Szelle­mének lényege: hogy az egyházi hatalom Isten ingyenvaló nagy ajándéka s az Ur Jézus Krisztus által a gyülekezeté, a hívek seregéé. S hogy az igehirdetésre a hatalmat is az adta, aki rendelt prófétákat, doktorokat s aki parancsolta: “Elmenvén ta­nítsatok minden népeket, megtartván mindazokat, amelyeket én parancsoltam néktek és hogy egymást szeressétek!” — amint az írva található Máté evangéliumában. A fentiekből következik, hogy a gyülekezet, az egyház ve­zetése, a fegyelem gyakorlása az evangélium hirdetése és taní­tása a lelkipásztor és gyülekezet együttes hatalma, nem mint ahogy a római katolikus egyház erőszakosan, világuralmi törek­véseinek szolgálatában magyarázza, hanem amint azt nékünk az Ur a nyitott biblián keresztül ajándékozta. Ebben adva van a mi magyarországi református egyházunk felépítésének a leg­demokratikusabb alapja, amely követendő példaképpen legszen­tebb örökségként maradt reánk s amelynek tiszta hűséges szol­gálatát magunkkal hoztuk mi uj hazát talált, uj városunkat építő amerikai magyar reformátusok, akik szivünk, hitünk és hűségűnkkel magyar kálvinista tisztességgel, puritán igyekezet­tel szolgálni kívánjuk egyházunkat itt, az uj hazában, alkot­mányán, szellemén, tanításain, adakozásunkon, intézményeinken, egyesületeinken, egyházi életünkön keresztül a történelmi hősi példaadás követéseképpen. ★ ★ ★ Minden nemzet élete, mondja Réz Mihály, a “Történelmi realizmus” cimü munkájában — a végtelenségre törekszik és minden életerős faj, amelynek nemzeti öntudata van, az örökké­valóságot igényli, mert minden nemzet a maga öncélját és ér­tékét a saját hivatásának felismerésében találja meg. Egy nem­zet az egymást szükségképpen felváltó nemzedékekből áll, ame­lyek adott korban a nemzetet képviselik, értékeiknek és hibáik­nak egyaránt letéteményesei. Néha Isten kegyelméből jő egy kiváló nemzedék, amely a nemzet igazi értéke, amely a nem­zetet, az országot soha nem látott fejlődés magas fokára emel­heti és az utó generáció számára könnyebb és szebb jövőt te­remthet. Egy kor jellegzetessége mindig az, hogy az alkotásnak, a termékenységnek, a stagnációnak, vagy a léha semittesvésnek a bélyege van a homlokára sütve. Egy kor aktivitása, vagy passzivitása mindig egy szellemóriás fellépésével kapcsolatos, aki a maga motorikus erejével, vagy sorvasztó voltával uralja korát. Az 1848-as szabadságharc kül- és belpolitikai eredményei, a Szechényi-Kossuth korszak, majd az 1867-es nemzedék alkotásai, a kiegyezés remekműve Deák Ferenccel az élén, a soha nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom