Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
8 TESTVÉRISÉG — Borshy Kerekes György rovata — AZ UT VÉGE A magyar könyvtermés egy újabb értékkel gyarapodott. A “Magyar Kultúra” kiadásában most hagyta el a nyomdát a Washingtonban élő Füry Lajos “Az ut vége” cimü két kötetes regénye. A szerző előzőleg már itt Amerikában megjelent “Két állomás között” és “Árva Magyar János” cimü s kedvező fogadtatásra talált munkái után ez a terjedelmében is impozáns regény értékelendő haladást mutat úgy szerkezet, mint stilus és a mindig érdekes meseszövés szempontjából is. Mindvégig leköti az olvasót és ki is elégíti érdeklődését. Az első világháború utáni hadifogoly regények különleges helyét most az ilyen tárgyú könyvek foglalhatják el. Az újabb nagy magyar tragédiának egyéni vetülete adja a témát az írónak, aki maga is átélte a hazájukból kiszorítottak sok-sok megpróbáltatását és nyomorúságát. Ez a körülmény ad sajátos élmény jelleget könyvének, amit ajánlatos elolvasni nem csak a hasonló sorsott szenvedetteknek, de annak a régebbi külföldi magyarságnak is, melyet szerencsésebb helyzete megkímélt hasonló megrázkódtatástól. Anélkül hogy ez eredetileg célja volna, jó szolgálatot tehet a könyv az itteni régibb és újabb magyarság egymást jobban megértésének vonalán is. Füry nagyon termékeny írónak mutatkozik, hiszen pár éven belül most már harmadik müvével jelentkezett. Jó lenne, ha a magyar olvasó közönség a regény megvásárlásával olyan arányú bátorítást adna neki, mely további Írásra ösztökélné. Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy idesodródott nemzedékünk sokszínű életének maradandó Írásba rögzítése terén Füry Lajostól van mit várnunk. Ezt a várakozást ő meg is érdemli. Uj könyve ad erre jó tanúságot. ANNUAL REPORT így az év elején számos olyan egyházi kiadvány érkezik hozzánk, amely egy-egy egyházközség előző évi életéről ad képet. Mindig nagy érdeklődéssel lapozzuk át ezeket, mert azokból örömmel láthatjuk a magyar egyházi munkának fejlődését és mélyülését egy olyan korban, amikor veszedelmesen divatos hanyatlásról keseregni. Legutóbb a bridgeporti Első Magyar Református Egyháznak (Pine Street) évi jelentése került asztalunkra. És ha bevezető mondatunkban “képet” említettünk, úgy ebből valóban és a szó szoros értelmében is képet kaphatunk ennek a nagy gyülekezetnek életéről. Ifj. Nagy Emil lelkipásztor olyan tökéletes beszámolót ad egyházközsége sokrétű működéséről, amely mintája lehet a hasonló természetű kiadványoknak. A gazdagon illusztrált jelentés egyháza saját “offset” felszerelésén készült s nyomda-technikailag is kifogástalan munka. Gratulálnunk kell a gyülekezetnek, mely lehetőséget ad az ilyen kiadványokra és a lelkipásztornak, aki nem sajnálja a fáradságot azoknak megszerkesztésére. Érdemes munka, méltó a követésre. MÁSOK — RÓLUNK Az itt következendőkben köszönettel regisztráljuk azokat a megemlékezéseket, amiket utóbbi időben egyesületünk kiadványaival s hatvan éves működésűnkkel kapcsolatban különböző magyar lapokban megjelentek: Tarnócy Árpád írja az Akroni Magyar Hírlapban: Egész kis könyvtár fekszik előttem Amerikában megjelent magyar, vagy magyarvonatkozásu tanulmányokból és könyvekből. Nehéz szívvel látok ismertetésükhöz, mert legalább egy-egy hasábot szeretnék Írni mindegyikről s némelyiknek az Írójáról... külön tanulmányt. Vájjon, hogyan lehet ezt a feladatomat s óhajtásomat egyetlen hasábon olyan ünnepiesen beteljesíteni, mint ahogy szeretném. Határozzuk meg mindenekelőtt a Református Egyesület irodalmi fórumának, a Hungarica Americana néven ismert kulturszervének jelentőségét. Ennek a nagyszerű egyesületnek, ami épen most jubilálja életének 60-ik évét, olyan kormánya van csaknem évtizedek óta, amelyik az egyesület élén nemcsak üzleti ügyek, de.. a magyar lélek, a magyar nyelv, a magyar Írás és egyéb művészet amerikai őrségét is képviseli. Olyan együttes ez az őrség, amelynek minden tagja predesztinálva erre és minden elismerés fölött álló brilliáns hivatottsággal teljesiti rendeltetését. Ebben az évben két ragyogóan szép és értékes kiadványuk jelent meg Reményi József hármas tanulmánya: Balassa Bálint, Zrínyi Miklós és Csokonai Vitéz Mihály költészetének ismertetése angol nyelven és Nt. Szabó László legújabb éposza, Pocahontas. Reményi müveinek az összegezése az “Uj Magyar Ut” Reményi-számában jelent meg. Szédítő teljesítmény és minden müve klasszikusan szép munka s olyan hid a külföld és szegény kis magyar hazánk irodalma között, amin át döntő sereglésben vonul át az a temérdek kincs a külföld elé, amiről eddig jóformán semmit sem tudtak. Ki tudja ennek értékét felmérni? Én, — bevallom — nem. Szabó László windberi (Pa.) református lelkész... azonkívül, hogy a magyar nációnak egyik legszebb beszélő költője. Mindegy, hogy milyen témát dolgoz fel, — csodálatosan szép és kifejező magyarságát csillogtatja meg vele. Például Pocahontasban is, — ami amerikai indián rege és legfeljebb a lelkek sólyom-életével találkozhat össze a mi fajtánkkal, — ilyen mondatokat ir le Szabó: “Ültettél-e rózsát, oltottál-e ágat? Hol lel- kedbe senki, csakis Isten láthat!” Nem tudom, megér- zi-e ebben minden olvasója azt a csodaszép magyar gondolatot, amit az indián életbe, a Pocahontaséba vetít be vele. Fay Fisher Andor írja a Magyar Bányászlapban: Az Amerikai Magyar Református Egyesület nagyszerű fejlődése mutatja ékesen, hogy jól tervezett hadjáratokkal, megfelelő üzletszerzők és ügykezelők lelkes munkájával még ma is, amikor a bevándorolt régi generáció megszűnt uj biztosítási alanynak lenni — meg van a lehetőség a magyar testvérsegitő testületeink előmenetére, uj biztosítások szerzésére. Ma: 1956. január elsején el lehet mondani, hogy az Egyesület vagyona nagyszerűen van befektetve, Washingtonban olyan székházzal rendelkezik, melyen Kossuth neve ragyog és amelyre minden amerikai magyar büszke lehet akkor is, ha nem tagja a kitűnő testületnek. Az elmúlt húsz év alatt az Amerikai Magyar Református Egyesület vagyona több mint hatszorosra emelkedett. Pedig a húsz év alatt az Amerikai Magyar Re-
