Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 9 formátus Egyesület sokkal többet költött magyar jótékony és kulturális valóban nemzeti jelentőségű célokra — mint a többi hasonló testületeink. Az amerikaiak elé az Amerikai Magyar Református Egyesület viszi angol nyelven kiváló költőink müveit — hogy más kiadványaikat ne is emlitsük. Az Amerikai Magyar Református Egyesület állitott szobrot az uj magyar költészet fejedelmének Ady Endrének Clevelandban. Az Amerikai Magyar Református Egyesület utolsó húsz évi fejlődése megmutathatja többi testületeink vezetőinek, hogy nem kidobott pénz, amit köz- és nemzeti célokra adnak ki — mert az a magyarság, mely koránál fogva ma már nem üzletszerzési alany ugyan, de még mindig fontos tényező az egyleti életben, erősen méltányolja egyleteink közéleti tevékenységeit. Az Amerikai Magyar Református Egyesület a hatvanadik jubileumi évében is pontosan abban az irányban működik — amelyet az alapitók 1896. julius 4-ikén Trentonban megszabtak. Amerikai magyar irányban — az amerikai magyarságunk szolgálatára, ahol azonban más nemzetiségűek, más felekezetüek is testvérek. Dr. Tóth Sándor írja a Reformátusok Lapjában: Fordíts, Testvér, lapunk utolsó oldalára. Lelketemelő szép képet látsz ott. Hívatott művészi kéz ábrázolta ki és tette szemmel is érzékelhetővé az amerikai magyarság legszebb teljesítményét. Hatvan esztendő alatt Egyesületünk úgy nőtt, erősödött, mint valami sudárodó jegenyefa. Taglétszáma a parányi kezdetből immár harmincötezer tagra, ezzel együtt vagyona a szinte semmiből hét és fél millió dollárra növekedett. A teremtés csodája ismétlődött itt is, mint minden fának az életében. Jézus példázata jut eszünkbe: “Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet az ember vett és elvetette az ő földjébe. Ez valamennyi magnál kisebb ugyan, de amikor felnő, minden kerti veteménynél nagyobb és szinte fává lesz, úgyannyira, hogy eljönnek az égi madarak és fészket raknak az ágai között.’’ Szebb és igazabb szentígét nem lehetne találni textus gyanánt ahoz a prédikációhoz, amit Isten kegyelme írt bele az Egyesület történetébe. Csakugyan kisebb volt minden más magnál és mégis nagyobb lett a mi kertünk minden veteményénél, annyira, hogy az ágai közt fészket raktak az ég madarai: árva gyermekeink, elaggott öregeink. Lapunk egyetlen hirdetésében, ott a hátlap okos és szép képében, megolvashatod az okát is ennek a haladásnak. Megmagyarázza két épület és az ezeket jelző két szó az Egyesület nevében. Az egyik épület az Isten háza, ami minden református telepünknek az első és főgondja volt itt az uj hazában. A másik Egyesületünk székháza, ami az Amerikába bujdosott magyarok legnagyobbikának a nevét viseli: Kossuth Ház. Tehát csakugyan igaz, amit e szép uj hirdetésünk állít: “Működésűnk hatvanadik esztendejében is azok vagyunk, aminek indúltunk s amit nevünk jelez.” MAGYAR és REFORMÁTUS. Két név, amit nem könnyű viselni, kivált ilyen biztosító-intézet homlokán. Mindegyik név megszorítást, megkötést jelent. Korlátozza, talán akadályozza is a tovább-terjeszkedést. A- minthogy be is látták ezt a többi magyar nagyegyletek és kényszerűségből feladták a magyar nevet. Nem is tehettek máskép. Náluk hiányzott a másik név, amelyik jelenti a Megtartót. Csak e két névnek az együtteséből származik az a mi hitünk, hogy megtartásra való nép vagyunk. És azért tartjuk meg e két nevet, mert e kettőben együtt van a megtartásunk. A többi testületnél a név nem jelentett belső erőt, elhívatást, elkötelezettséget. Nálunk ezt jelenti. Mert mi nem vagyunk a magunkéi. És ezért nem adhatjuk fel azt sem, amit Attól kaptunk, Akié vagyunk. Sáfársági bizománybán bízta reánk ezt a kincsét. “Ezért mi is kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőteret, feltekintve hitünk megalapítójára és bevégzőjére: Jézusra.” A Detroiti Újságban találtuk a következőket: NT. SZABÓ LÁSZLÓ UJ KÖNYVE most jelent meg. Pocahontasról, az amerikai indián hercegnőről szól a rege, akit 125 oldalon keresztül ismertet a jónevü költő-pap, akinek ez a 8-ik könyve. Eddig mint a bus magyar sors örökké háborgó szittya regősét ismertük, — könyvei közül “Irredenták”, “A Hun király”, “Csaba királyfi”, stb. — mind ezt bizonyítják. Pocahontas- nak, az indián hercegnőnek keresztségbe való felvétele, élete és tragikus vége az első ilyen tárgyú amerikai regénye, mely magyar nyelven megjelent. Itt-ott fellángol az époszban a költő örökös hadakozása a gonoszság és álnokság ellen; majd ismét vidám éneklésbe csapva át, viszi az olvasót a mese és képzelet utján a történelmi valóságba. A könyvet az Amerikai Református Egyesület adta ki a költő-papnak 50. éves jubileumi alkalmából. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy a Ref. Egyesület kulturális teljesítményeit többi egyesületeink nemcsak, hogy nem tudják utolérni, de lépést sem tarthatnak velük... A Toledo cimü hetilap igy ir: Minden jóakaratu magyar ember elismerését, tiszteletét megérdemli Dr. Reményi József a sok munkájáért, amit a magyar irodalomnak amerikai körökben való ismertetésével végez — de ugyanakkor minden elismerés kijár az Amerikai Magyar Református Egyesületnek is, mely testület lehetővé tette Dr. Reményi József három századokkal előbb élt kiváló magyar költőnek angol nyelven való bemutatását. Az Amerikai Magyar Református Egyesület évek óta végez amerikai magyar életünkben nagyszerű szolgálatot, a Hungarica Americana könyveivel áldoz ezzel a magyar nemzeti célra és ad az angolul beszélő uj generáció kezeibe értékes tanulmányokat, melyekből tudomásul vehetik, hogy az a nemzet, melyből származnak: kultur nemzet, mely sok-sok értéket adott a világnak. Magyar egyleteink alapszabályaiban benne van, hogy az egylet célja — többek között — a magyar kultúra ápolása és terjesztése — de sajnos erről a legtöbb testületünkben már elfelejtkeznek. Borsody István írja a “Látóhatár” cimü folyóiratban: Az Amerikai Magyar Református Egyesület “Hungarica Americana” cimü kiskönyvtára eddig megjelent három kötetéből kettőnek Reményi József volt a szerzője. Nem lenne meglepő, ha ez az arány állandó jelleget öltene ennek az érdemes vállalkozásnak a kiadványaiban. Azon egyszerű oknál fogva, hogy tehetség és készség dolgában Reményi körülbelül ilyen arányban nyerheti meg a versenyt a “Hungarica Americana” céljainak eléréséért, ami a magyar hagyományoknak angol nyelven való ápolásából áll. ... A kiadvány szerkesztői jól választottak, amikor újra Reményi gazdag irodalomtörténeti munkásságából merítettek anyagot.. . Ez, minden egyébtől eltekintve, szép gesztus volt abból az alkalomból, hogy Reményi ebben az évben töltötte be sikerekben gazdag tanári működésének 25. évét a
